Káoszelmélet az árfolyamokra
Öt évvel a legutóbbi tőzsdei buborék kipukkanását követően ismét éleződik a vita a pénzügyi elméletben: vajon a fenntartható növekedés útján haladnak ma a tőkepiacok, vagy az árfolyamok ismét elszakadnak a realitásoktól és újabb zuhanás fenyeget? A vita jelen állás szerint ma még elsősorban elméleti, a gyakorlati tapasztalatok alapján ilyen mértékű izgatottság nem érzékelhető. Elméleti oldalon a megosztottság a szakemberek körében azonban minden eddiginél erősebb.
A tradicionális szemlélet szerint a tőkepiaci árfolyammozgások normális eloszlásúak, s ez azt jelenti, hogy jellemzően egy átlagos növekedési vagy csökkenési ütem szerint változnak a kurzusok, az eltérés az átlagostól ritka és nem szélsőségesen nagy mértékű. Az ellenlábasok szerint a helyzet korántsem ennyire szimpla, és a túlértékelt részvények - illetve mai példával - ingatlanok is könnyen hirtelen árzuhanást produkálhatnak.
Ez utóbbi elképzelés híveit gyűjti egy zászló alá egy másik matematikai modell, a többek között Benoit Mandelbrot neve által fémjelzett káoszelmélet. Az általa is képviselt diszciplína szerint az árfolyamfolyamatok csak egy nehezen előrejelezhető kritikus pontig viselkednek "normálisan", azt követően azonban kiszámíthatatlan, szélsőséges elmozdulásokat produkálhatnak. A normális eloszlás hívei szerint az, hogy a Dow Jones index napon belül 3,4 százalékos emelkedést vagy csökkenést produkáljon, száz év alatt mindössze ötvenszer fordulhat elő. Ezzel szemben a gyakorlat több mint ezer példát hozott erre - vágott vissza a Financial Times Deutschland kérdésére Mandelbrot. Az index hétszázalékos napi csökkenése minden háromszázezer évben egyszer következhetne csak be, ha a hagyományos diszciplínának hinnénk, ehhez képest az elmúlt száz évben 48-szor tapasztalhattunk ilyet.
A szélsőséges események bekövetkezése tehát ritka jelenség egy normális eloszlásban hitet tevő szemében, az elmúlt 25 év eseményei azonban elgondolkodtatók. Az 1987-es válságot 1998-ban követte újabb, majd 2000-ben ismét hirtelen visszaesés következett. Mindez persze csak játék a számokkal, és egyelőre elsősorban az elméletek csatája. A normális eloszlású megközelítés gyengéi régóta ismertek, azt készpénznek ma már senki sem veszi. A káoszelméletből nyerhető valós következtetések azonban talán még kevéssé elterjedtek, így mindenképp érdemes fokozott figyelmet szentelni neki. (LG)
