Csúcsot döntöttek tavaly a nyugdíjpénztárak hozamai. A 1998-ban beállított 15,7 százalékos nominális rekordot 16,1 százalékig tornászták, míg az egy évvel később beállított, 6 százalékos reálhozamcsúcsot 10,1 százalékra emelték a magán-nyugdíjpénztári alapok. A 2003-as év negatív (-2,8 százalékos) reálhozamával szemben ez elgondolkodtató változás. Ennek ellenére a pénztárak stratégiája nem változott az elmúlt öt-hat év alatt - állítják az elemzők. A befektetéseik több mint nyolcvan százalékát adó öt-tíz éves államkötvények árfolyama 2003-ban a folyamatos jegybanki kamatemelések hatására zuhanni kezdett, míg 2004-ben éppen fordítva, a kamatcsökkentések árfolyam-növekedéssel párosultak.

A nyugdíjpénztáraknak a legújabb szabályozás szerint az eddigi "fedezeti hozam" helyett a pénztár egészére jellemző hozamot kellett publikálniuk ez évtől. Ugyanakkor sok helyen a korábbi évekkel való összehasonlíthatóság kedvéért még a régi típusú hozamokat jelentették meg a táblázatokban. Több nyugdíjpénztár az ügyfeleknek küldött levelekben mindkettőt szerepeltette az amúgy szokásos nettó, bruttó, nominális és reálhozamok mellett.

Az egyszerűsítést és az összehasonlíthatóságot segíti elő az az új PSZÁF-ajánlás, amely az elmúlt öt év hozamainak átlagából indul ki. Ez évtől a reklámokban és közzétételekben illene szerepeltetni az új ötéves átlagot, amely jobban tükrözi a pénztárak teljesítményét, mint a sokszor ingadozó éves hozam. Tóth Szilárd, az ajánlás kidolgozásában részt vevő Credit Suisse Life & Pension Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója szerint az ötéves átlaghozam közzététele nagyobb biztonsággal fogja megmutatni, hogy valójában melyik pénztár mit tud. Ugyanis az egyik, évi kimagasló hozamát reklámozó pénztárról kiderülhet, hogy a több éven keresztül átlagos hozamot hozó kasszánál hosszabb távon kevesebbet teljesített, vagy fordítva.

Borza Gábor, az ING Magánnyugdíjpénztár ügyvezetője ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy az egyes pénztártag esetében nem mindegy, melyik évben mennyit hoz a pénztárja. Ugyanis számára az első években még kisebb öszszegre számolódik a kamat, mint megtakarításainak végén. Ha tehát egy pénztár kimagasló hozamot ér el a pénztártag aktív élete végén, az sokkal több pénzt jelent neki, mint ha ugyanez a megtakarításai kezdetén következik be.

A pénztárak ez évi hozamáról a szereplők portfóliójának összetételének ismeretében elmondható, hogy az államkötvényhozam-index közelében lesznek a hozamaik, amelyeket a teljes évre vetítve közel tízszázalékos, azaz bőven infláció feletti hozamra lehet kalkulálni.