Konszenzust sürget az euróról a JVSZ

A magyar pénzügyi kormányzat vallja, hogy az államháztartási hiánycél megvalósítása 2008-ra lehetséges, az euró 2010-ben bevezethető lesz Magyarországon. A pénzügyi politika eltökéltségén múlik, hogy a 2006 második felében hivatalba lépő kormány 2007-re és 2008-ra eredményesen hajtsa végre az elodázhatatlan költségvetési és államháztartási reformot. Egy ilyen elhatározás nemzeti konszenzust kíván, és nagyon rosszat tenne Magyarország fejlődésének, ha ez a politikai pártok közötti választási harc témájává válna.

A késői csatlakozás a globális tőkemozgás számára kiszolgáltatottá és sérülékennyé teszi a kis, nyitott gazdaságok nemzeti valutáit, így egy koherens pénzpolitika hiányában kiszámíthatatlan devizapiaci sokkok keresztezhetnék a magyar gazdaság stabil fejlődését.

Ugyanakkor érdemes emlékeztetni arra, hogy a stabilitási és növekedési egyezmény merev kritériumrendszere jó ideje kritika tárgya. Az EU megrekedése a globális versenyben és a magas munkanélküliség a vezető gazdaságokban ugyan nem a monetáris unió, hanem az elmaradt strukturális reformok következménye, mindazonáltal az Egyesült Államokra jellemző szövetségi költségvetés hiánya a jelenleginél nagyobb fiskális rugalmasságot igényelne. Nem tartjuk kizártnak, hogy az unió felülvizsgálja a költségvetési hiányra vonatkozó követelményeit.

A fiskális rugalmasság a költségvetés kisimító hatását engedi csak meg, nem pedig a jelenleg sajnos Magyarországon jellemző, ciklustól független állami túlköltekezést. A jelenlegi költségvetési politika folytatásának hosszú távú következménye nem(csak) az euró elhalasztása, hanem az államadósság felhalmozódása és az ország pénzügyi krízise. Az államháztartás fenntarthatóságát a monetáris uniótól függetlenül helyre kell állítani, a költségvetési stabilizáció elkerülhetetlen. A monetáris unió ebben segítséget nyújt, hiszen hiteles konvergencia esetén a kamatköltségek csökkennek.

A konvergenciaprogramban kitűzött célok teljesítése időszerűvé teszi, hogy az euró bevezetésének előnyeit és hátrányait a kormányzaton kívül a vállalkozói kör és a munkavállalók egyaránt átláthassák és mérlegelhessék. Az árfolyam-stabilitás a kiszámíthatóságot biztosítja gazdasági kapcsolataink zömét jelentő EU-partnereinkkel, és ennek kedvező hatásai vannak a növekedésre. Az átváltásból eredő bankköltségek Magyarországon nagyságrendekkel magasabbak, mint az euróövezet országaiban. A nagyobb magyarországi befektetők elszámolásaikat, pénzügyi kapcsolataikat "euróizálták" már, azonban az árfolyamkockázat teljes mértékben nem tüntethető el. A devizahitelezés felfutása miatt a fogyasztói kereslet erősen árfolyamérzékeny, egy a konvergencia lelassulásával fenyegetővé váló árfolyamkrízis még azokat a vállalatokat is sújtaná, amelyek közvetlenül nem adósodtak el devizában.

A magyar vállalati szektornak jelentős forinthitele is van. A forint kockázatai miatt a kamatköltségek magasabbak és a kamatkockázat nagyobb, mint euróban. Az euró bevezetése tehát egyszerre csökkentené a vállalatok költségeit és kockázatait. Az ERM II ezt a problémát nem oldja meg, egy fix árfolyamrendszerben mindig fennáll a spekulatív támadás veszélye, ez még olyan nagy múltú pénznemnél is bekövetkezett, mint a font. A forint nem a megoldás, hanem a probléma része.

Az euró bevezetése a tranzakciós költségek csökkenése, a kamatkockázat mérséklése és az árfolyamkockázat eliminálása révén javítja majd az ország befektetésvonzó képességét és elmélyíti kereskedelmi integrációját. Ezek az előnyök középtávon mintegy 0,6-0,9 százalékkal növelik a magyar gazdaság növekedési potenciálját, jelentősen gyorsítva a felzárkózást. Ennek előnyeit minden magyar vállalat élvezi majd.

Egy korán csatlakozó ország - lásd a szlovák 2009-es céldátumot - ezen előnyöket hamarabb realizálhatja, ha Magyarország lemarad, a befektetésekért és a regionális központi szerepért vívott versenyben is a perifériára szorul.

Az euróövezet egységes kamatpolitikája aszimmetriát idéz elő a különböző növekedési pályán haladó gazdaságokban. A kelet-közép-európai, így a magyar gazdaságban is az EU-átlag feletti infláció várható középtávon. Ez az eurókamatok alacsony szintje mellett akár negatív reálkamatot jelenthet a megtakarítások számára, a hitelfelvételekre, a vállalati és lakossági eladósodásra nézve stimuláló lenne. Ez a belföldi kereslet növekedését, a fizetésimérleg-pozíció romlását vetíti előre. Szerencsére a pénzügyi krízisnek kitett forint megszüntetésével a fizetésimérleg-hiány elveszti jelentőségét, a magyar vállalatok élvezik majd a növekvő keresletet az árfolyamkrízis veszélye nélkül.

Az euró bevezetése természetesen lehetetlenné teszi, hogy egy ország valutája gyengítésével próbálja versenyképességét javítani. Ez csak anynyira veszteség, mint amikor egy alkoholistától elveszik a pálinkásüveget. Magyarország egy kis nyitott gazdaság, az exportnak hatalmas importigénye van (energia, komponensek). Az inflációt az árfolyam jelentős mértékben befolyásolja. Bármiféle ideiglenes versenyképességi előnyt, amit egy leértékelés hozhat, nagyon gyorsan erodálja az importált alapanyagok, az infláció és a bérköltségek növekedése, néhány hónappal a leértékelődés után az ország ugyanazon versenyképességi szintre esne viszsza, miközben kifizette a magasabb infláció és az elveszett pénzpiaci hitelesség komoly árát. Az elmúlt években az erős forint időszakában valójában a magyar exportőrök folyamatosan növelték részesedésüket a külpiacokon.

A felzárkózás egyik sarokpontja az EU-alapok által is finanszírozott infrastrukturális beruházások. Ezek túlnyomó része állami beruházást igényel. Mivel az adók emelése aligha járható út, szükséges az állam fogyasztási jellegű kiadásainak mérséklése, amely az államháztartás és a nagy elosztó rendszerek reformja nélkül elképzelhetetlen. A költségvetési stabilizációt tehát nem fűnyíróelven kell (úgy nem is lehet) végrehajtani, hanem az állam szerepének újragondolásával, a versenyképességet és növekedést szolgáló állami tevékenységekre összpontosítással kell végrehajtani. Ma a legnagyobb forintadós a magyar állam, 9200 milliárd forint államkötvény-állományon fizetünk mintegy évi 200 milliárd forint kockázati prémiumot. Ne legyen kétséges, ez a kockázati prémium növekedne az euró bevezetésének elhalasztásával. Évente több száz milliárd forint improduktív kamatköltség finanszírozhatna autópályát vagy kórházfelújítást. Nagyon jó üzletnek tűnik.