Boldog új évet? Ez vár ránk 2026-ban: itt a jóslat a forintról és a magyar gazdaságról – Európa és Magyarország két külön világ

Rendre úgy zárul az óév a 2020-as évtizedben, hogy a jövőt úgy írjuk le: az új év előretekintve tele van bizonytalansággal. A közös pont a remény – és hogy ne csak érezzük, mi miatt és miben, hanem tudjuk is, jó áttekinteni, miben reménykedtünk egy éve, mi valósult meg, és mi az, ami még mindig menthető. Ha Európában élünk, legnagyobb közös reményünk egy éve az volt, hogy véget ér a háború, a zűrzavaros esztendők után jobb lesz az élet, és minderre majd együtt tekintünk vissza egy év múlva. Lássuk hát, miben hogy állunk, saját válogatásunkban.

Tovább dörögnek a fegyverek

Amikor 2024 novemberében Donald Trump nyerte az amerikai választást, abban reménykedtünk: első hivatali évében, 2025-ben megteremti a békét. Izraelben véres konfliktust lezárva ez sikerült is neki, ezt követően látványosan ráfordult Ukrajna ügyére, és az elmúlt hetekben egymást érték a mindenünnen érkező politikusi nyilatkozatok arról, hogy már igazán közel jutottunk a békéhez. 

Ismét bebizonyosodott azonban – mondhatjuk ki az év végén –, hogy politikust illetően nem az a fontos, mit mond, hanem hogy mit csinál. A békevágyat hangoztatni népszerű, de a tettek csak Trump esetében támasztják alá az őszinteséget. 

Az oroszok még nem foglalták el katonailag az összes területet, amelyet az alkotmányukban már Oroszországhoz csatoltak, az ukránok nem akarnak területeket és pozíciókat feladni, az Európai Unió pedig a decemberi csúcson – ha megbukott is Brüsszel eredeti elképzelése az orosz vagyon elkobzásáról – megerősítette, hogy az amerikaiak nélkül is tovább finanszírozza Kijev háborúját.

Vagyis józan belátással óriási meglepetés lett volna a béketárgyalások sikere. 

A háborúnak Trump minden jóakarata mellett is akkor lehet vége, ha 

1. az oroszok már elérték, amit akartak, és/vagy az ukránok és/vagy az EU már nem bírják valami okból, 
2. netán a Kijev–EU-tengely megfordítja a háborút, vagy
3. égi beavatkozás következtében a vezetők lélekben megtérnek. Az első változatban beláthatatlanul meghosszabbodhat a háború, a másodikban még az is fenyeget, hogy minket is belelöknek, az európaiaknak a legolcsóbb verzió pénzben és vérben pedig kétségkívül a harmadik volna. 2026-ra ezek a kilátások.

Milyen állapotban várja az új évet Európa?

Az uniós csúcsot és környékét áthatották a válogatott sértések és az a tudat, hogy a német trió – Ursula von der Leyen, Friedrich Merz és Manfred Weber – vázolta, Ukrajna- és fegyverkezésfókuszú jövő érdekében egymás alapvető érdekein is hajlandók átgázolni. 

A belgazdasági és politikai okok miatt megroggyant francia elnök elárulta a saját népszerűtlensége ellenére agresszívvé vált német kancellárt, besorolva az önbizalmát nyert olasz miniszterelnök mögé – ilyenekről írt az európai sajtó, szinte el is feledkezve a korábban váltig emlegetett háborúellenes Orbán Viktor miniszterelnökről és cseh és szlovák szövetségeseiről.

Ami az európai gazdaságot illeti: a világjárványt, a logisztikai válságot, a háborúnak és a szankcióknak betudható energiaválságot és inflációs cunamit követően egyszerűen nem találja önmagát. Különösen igaz ez a német trió hazájára, a mi régiónkra kiemelkedően kisugárzó gazdasági befolyású Németországra, ahol nincs gazdasági növekedés és a kulcsfontosságú autóiparban folyamatosak az elbocsátások.

Zöldforradalmárból harcos amazon, versenyképességből „futottak még”

A német Rheinmetall hadiipari vállalat részvényeinek értéke az ukrajnai háború kitörése óta mintegy tizenötszörösére emelkedett, és amikor Ursula von der Leyen tavaly nyáron második elnöki ciklusát kezdte az Európai Bizottság élén, már kirajzolódott, hogy a brüsszeli kisugárzású uniós vízió súlypontja a zöldforradalom globális vezető szerepének ambíciójáról áthelyeződött Ukrajna és az európai fegyverkezés ügyére, miközben a bizottság hatalmának példátlan koncentrálásán dolgozik.

Idén a hétéves uniós költségvetés tervezete, az elnök szeptemberi évértékelő beszéde és az uniós dokumentumok már kristálytisztán tükrözték ezt a fordulatot – a versenyképesség ügye háttérbe szorult. Egy évvel a Brüsszel megrendelte, riasztó képet festő uniós versenyképességi jelentése publikálása után szeptemberben Mario Draghi szóvá is tette, hogy szinte semmi sem javult. 

Az unió hajója azonban változatlanul halad ugyanabba az irányba.

A zöldtechnológiai versenyt Kínával szemben az unió már nyilvánvalóan elvesztette, mi sem illusztrálja ezt jobban a szerdai hírnél, amely szerint novemberre már minden nyolcadik Európában eladott elektromos autó kínai volt, pedig az ázsiai henger igazából még be se indult.

A vámháború lecsillapodni látszik, de biztosan nincsen vége

Amikor 2025 nyarán Ursula von der Leyen a nyílt kereskedelmi háború rémét elhárító – kritikusai szerint az unió számára látványosan előnytelen – megállapodást kötött Donald Trumppal, a világsajtó az amerikai elnöknek tulajdonította a vámháborút, de ez senkit ne tévesszen meg. Az EU már 2024 októberében hatalmas extra vámokat rótt ki a kínai autókra, láttuk, mekkora eredménnyel.

Az EU nem teljesíti vállalásait, és amellett, hogy Trump békekezdeményezésének is kerékkötője, az év végén az amerikai technológiai cégek európai kezelésén látványosan össze is vesztek az elnökkel. Ennek még akkor is egészen biztosan lesz folytatása, ha a 2026. november 3-i amerikai időszaki választás közeledte megkomplikálja Trump pozícióit.

A hatalmas látványos tarifák röpködésével jellemzett, Trump kezdeményezte idei vámháború csak folytatása és része egy korábban kezdődött és tovább haladó folyamatnak. A világrend maga alakul át, a nyugatiak számára kedvezőtlenre fordult szabadkereskedelem helyét a blokkosodás és a protekcionizmus veszi át. Még az év utolsó napjára is jutott hír: Kína bejelentette, hogy termelőit védve január 1-jétől további 55 százalékos vámot vet ki a marhahúsimportra. 

Az olcsóbb energia éve volt, ezután is így lesz?

Az energiaválság kifutása és a békekötési remények együttesen meghozták az energiaárak csökkenését az idén. Viszonylagos a javulás, Európa még most is sokkal drágábban veszi az energiát, mint korábban: az olcsó orosz szállításoktól maga fordult el, versenyképességének folyamatos romlása jelentős részben ennek tudható be.

A magyar háztartásokat a rezsicsökkentés ugyan megóvta a sokktól, amelyet más uniós országokban kénytelenek voltak elviselni, a magyar vállalatokat és gazdaságokat azonban nem. Ez és a régiónkkal szorosan integrálódott Németország szenvedése béklyót rakott a magyar gazdaságra is, amelyet jövőre oldhat, ha új gyárak lépnek működésbe, mint a kínai BYD-é Szegeden, és folytatódik a kormányzati intézkedések – az adókedvezmények, az Otthon Start és a vállalkozássegítő programok – segítette életszínvonal-javulás, amelyet immár nem vet vissza magas infláció.

Az üzemanyagok jövedéki adójának január 1-jei emelését a kormány ugyan elhalasztotta – és nem hirdettek áremeléseket az állami közlekedési vállalatok sem –, de ami az energiát illeti, hátra biztosan nem dőlhetünk. 

Ha az olajárak emelkedését az európai gazdaság fellendülése okozná, akkor nem kellene szomorúnak lennünk, de erre egyelőre kevés esély mutatkozik, sőt az európai színtéren Brüsszel azon dolgozik, hogy véglegesen elvágja Magyarországot az orosz földgáztól és olajtól.

Az év sztárjai: az ezüst, az arany és a forint

Miközben Trump elnöksége alatt stabilizálják az amerikai gazdaságot és viszonylag alacsony infláció mellett a Federal Reserve kamatcsökkentésekkel ösztönözte a gazdaságot, ez nem ízlett az amerikai dollárnak. 

A dollárgyengülés és a világpolitikai ingadozás közepette az idén kétharmadával nőtt az arany ára, elképesztő 166 százalékos nyereséget produkált az ezüst, a devizák közül az egyik legnagyobb nyertese pedig év végi visszavonulása ellenére a forint lett.

A magyar fizetőeszköz árfolyamát az energiaárak csökkenése, a béke reménye és a Magyar Nemzeti Bank inflációleszorító szigora támogatta, és

ha az év elején okozhat is akár megingást a magyar infláció várható további mérséklődése, amit akár MNB-kamatcsökkentés is kísérhet.   

A forint az idén több mint 6,5 százalékot erősödött az euró ellenében 384,3 környékére, miközben a cseh korona csak 4, a zloty pedig alig több mint 1 százalékot. Aki a messzi utazásokat szereti, és pénze is van rá, annak jó tudnia, hogy két egzotikus ország az idén sokkal olcsóbb lett a forintban keresők számára: Dél-Korea és Japán. 

A szomszéd országokban megszorítások folynak, nekik erősebb reményekre van szükségük

Összefoglalásul: láttuk, 2026 megint rizikókkal teli, de számunkra szép reményekkel is, hacsak valamilyen borzasztó nemzetközi vállalat vagy hazai választási eredmény le nem térít bennünket az útról. 

Reményeink java régiós szomszédainkra is vonatkozik, de köztük sajnos vannak olyanok, akiknél a kihívások nagyobbak. 

A kormányát vesztett Bulgária január 1-jén bevezeti az eurót, és az idegek pattanásig feszülnek az aggodalomtól, hogy elszabadulhatnak az árak az EU legszegényebb országában. Szerbia pedig a szankciós gyűrűk szorításában az üzemanyag elapadásának veszélyétől retteg, és magyar segítségre számít.