A lobbisták jó törvényre várnak

Vass László, az Első Magyar Lobbiszövetség elnöke legalábbis a lobbizással kapcsolatos szemléletváltozást, a tevékenység elfogadását látja a legfontosabbnak a polémiában. Emlékeztetett arra, hogy a lobbizás a kilencvenes évek óta jól érzékelhető tevékenység. Korán megjelentek Magyarországon is a lobbizással foglalkozó cégek, amelyek egyébként – szabályozás nélkül – a büntethetőség határán működnek. Egyes jogi szakértők szerint kimerítik a befolyással üzérkedés Btk.-beli tényállását. A gyakorlati igényekre reagálva a közgazdaság-tudományi egyetemen 2001-ben másoddiplomás szakként indult a lobbiszakértő-képzés, mára két évfolyam végzett, azaz lobbista diplomások is fellelhetők a hazai munkaerőpiacon. Lobbitörvény megalkotására 2001-ben már volt kísérlet, de parlamenti megtárgyalása nem fért bele az országgyűlési választási időszak előtti hajrába.

Az elnök szerint a mostani javaslat nyitottabb a korábbinál annyiban, hogy a lobbizást nem kizárólag a törvényalkotási folyamatban engedi meg, hanem – közhatalmi döntésről beszélve – tágítja a befolyásolható kört. Ugyanakkor, jóllehet, címében a lobbitevékenységet rögzíti, nem azt, hanem a lobbizókat szabályozza. A törvény nagy hibájának tartja, hogy kizárólag a hivatásos lobbizást ismeri el. Hiszen az érdekérvényesítés valóságos folyamataiban gyakran találkozhatunk nem hivatásos lobbistákkal, például parlamenti képviselőkkel, akiknek viszont a jelenlegi tervezet kifejezetten megtiltja ezt a tevékenységet. Álságos érvelés, hogy ők nem lobbiznak, hanem politizálnak – fejtette ki Vass László. Miként Amerikában, Angliában vagy Lengyelországban, bejelentési kötelezettséggel, a magyar képviselőknek is lehetővé kellene tenni ezt a tevékenységet.

Az elnök legnagyobb kifogása, hogy a civil szférát amely – néhány kivételtől eltekintve – csak alkalomszerűen és jogilag nem garantált formában nyilváníthat véleményt, a tervezet továbbra is elzárja a lobbizás lehetőségétől. Pedig azt a világon mindenütt többnyire a szakmai szövetségek, civil szervezetek végzik. Sok hazai szakmai civil szervezet van, pénz híján hivatásos lobbistát nem alkalmazhatnak, hiszen még saját tisztségviselőiket sem tudják megfizetni, akik viszont munkaidejük nagy részét ténylegesen lobbizással töltik.

Értelmetlen az is, hogy a tervezet a lobbitevékenységet egyetemi végzettséghez köti, hiszen főiskolai szakirányú végzettséggel sokkal felkészültebb lehet a lobbista, mint valamilyen eltérő területen szerzett, akár tudományos fokozattal.

Vass László, ha tehetné, megfordítaná a törvény logikáját: nem elsősorban az alanyt szabályozná, aki csinálja, hanem a tevékenységet. Azt sem tartja lényeges szempontnak, hogy a lobbista kap-e pénzt, vagy sem. Ha kap, adózik utána, és ezzel ellenőrizhető. Másrészt, hogy tényleg lobbizik-e, nyomon kísérhető azáltal, hogy belépett a folyamatba, regisztrálták, és a szándékát nyilvánossá tette – mondta.

A lobbiszövetség nem vett részt a törvényjavaslat előkészítésében, jóllehet, szakmai segítségük talán nem lett volna haszontalan. Mindenesetre a tervezet benyújtása után a parlamentben tartott civil konferencián kifejtették véleményüket. Most a lobbiszövetség – amely egyébként lobbizással nem foglalkozik – biztatta tagjait lobbizásra, akik a szakmailag nélkülözhetetlen változtatások céljából módosító javaslatok benyújtására kérik a parlamenti képviselőket.

Morenth Péter, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének ügyvezető igazgatója és az Amerikai Kereskedelmi Kamara lobbitörvény-szakértője is a törvénytervezet egyik hiányosságának tartja, hogy az nem terjed ki a civil szférára és az érdekvédelmi szervezetekre. Ha ezek az erős érdekkijáró szervezetek lobbitevékenységei úgymond szabályozatlanok maradnak, kérdés, esetükben vajon meddig tekinthető legálisnak a lobbizás, és bírságolhatók lesznek-e a törvényi keretek átlépése miatt. Egyértelmű tisztázásra várna, hogy ténylegesen mitől válhat szükségessé a lobbitevékenység bejelentése, mikor igényelhető az ahhoz nélkülözhetetlen nyilvántartásba vétel. A javaslat legfeljebb homályos képet vázol, és további állami bürokráciát vetít előre a regisztrációra, illetve a nyilvántartó hatóságra vonatkozó passzusaival. Érthetetlen a negyedévente megkövetelendő jelentéstétel, amely adatvédelmi aggályokat is felvethet. Ehhez képest apróság, hogy vajon miért köti egyetemi végzettséghez a lobbizást a jogalkotó.