Bonyolult vagyonkezelési díjak
Az egyes vagyonkezelési tevékenységekhez kapcsolódó díj- és költségelszámolások az ügyfelek számára nehezen összehasonlíthatók – fogalmazott a pénzügyi felügyelet (PSZÁF), miután öszszehasonlította a befektetéskezeléssel foglalkozó különböző szolgáltatók, így az alapkezelők, a unit linked eszközalapok kezelői, a nyugdíjpénztárak számára végzett vagyonkezelési tevékenység, illetve az egyéni portfóliókezelők működését.
Ugyan a befektetési jegyek esetében valósul meg a legtisztább formában a költségek bemutatása, az ügyfeleket terhelő befektetési költségek elkülönítetten, és egy számban kifejezve nem jelennek meg – hívta fel a figyelmet a PSZÁF. Az egyéb ügyfelek (pénztárak, biztosítók, egyéb intézményi és magánügyfelek) díjazására a negyedévente fizetendő alapdíj a jellemző, esetenként azonban sikerdíj is társul hozzá. Van rá példa ugyanakkor, hogy a sikerdíj alapját képező többlethozamot nem piaci benchmarkhoz kötik, hanem egy független pénzügyi mutatóhoz (például infláció), s ez adott esetben azt is jelentheti, hogy akkor is sikerdíjat állapítanak meg, amikor ténylegesen a piaci hozamszint alatt teljesített a vagyonkezelő.
Eltérést mutatnak a díjak azt illetően is, hogy saját, avagy nem saját csoporthoz tartozó pénztár számára végez vagyonkezelést a társaság, az utóbbit ugyanis alacsonyabb díjak jellemzik. A különbséget a csoporton belüli jövedelemtranszferrel magyarázza a PSZÁF, ám ez véleménye szerint nem segíti a díjazás átláthatóságát, és a tagok előtt rejtve maradó díjstruktúrát eredményez. A felügyelet szerint nemcsak a kirívóan magas pénztári vagyonkezelési díjak, hanem a kirívóan alacsonyak is külön figyelmet érdemelnek. Ez utóbbi esetben ugyanis felmerül a megcélzott profitszint kevésbé transzparens módon történő biztosítása, például tranzakciós költségek révén.
