Lobbizás Európában: támogatják, tűrik, tiltják?
Nemcsak Magyarországon, hanem EU-szinten is változás előtt áll a lobbitevékenység szabályozása. Az Európai Parlamentben dolgozó érdekkijáróknak már ma is regisztráltatniuk kell magukat, és el kell fogadniuk a lobbisták és képviselői asszisztensek számára kidolgozott etikai kódexet; a nyilvánosságnak azonban nincs betekintése tevékenységükbe, ráadásul az Európai Bizottság, az Európai Tanács vagy más uniós intézményekben lobbizókra még ennyi előírás sem vonatkozik. Ebből kiindulva az adminisztratív ügyekért felelős biztos, Siim Kallas ez év májusában javasolta, hogy részletesen szabályozzák a Brüsszelben és Luxembourgban működő lobbisták tevékenységét. A magáncégektől a szakszervezeteken át a civil szervezetekig nagyon széles körre kiterjedő terv egyebek mellett előírná, hogy az érdekkijárók kötelesek lennének nyilvánosságra hozni, milyen ügyekben, kinek és milyen díjazás fejében lépnek fel.
Az EU-szintű szabályozás annál is inkább szükségesnek látszik, mivel a legtöbb tagországnak semmilyen vagy csak nagyon vázlatos szabályai vannak e területen. A szakma kezdetben mégis egyértelmű elutasítással fogadta az ötletet – írja a Corporate Europe Observatory. A lobbicégek és azok uniós szervezetei önkéntes etikai kódexek érvényesítése és általában véve a szakma önszabályozása mellett foglaltak állást. Később azonban némileg csillapodtak a kedélyek. Christian D. de Fouloy, az EP-nél regisztrált lobbistákat tömörítő AALEP elnöke egy az EUobserver portálon nemrég közölt cikkében kijelentette: a lobbizásban érdekeltek egyre inkább megértik, hogy tevékenységüknek nagyobb nyilvánosságot kell kapnia. Ez a szakmai színvonal emeléséhez és a lobbisták iránti bizalom erősítéséhez egyaránt szükséges – fogalmaz de Fouloy, aki egységes, minden uniós lobbistára kiterjedő etikai kódex kidolgozását is támogatja. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy nem lesz könnyű mindezt keresztülvinni, hiszen sokaknak nem érdekük a helyzet átláthatóvá tétele.
Ezt alighanem az Európai Bizottság is érzi, hiszen – miközben más területek, például a bizottsági dokumentumok hozzáférhetőségét illetően rohamléptekkel halad a „nyilvánosság-offenzíva” a legfrissebb tervek szerint csak 2006 elején tennék közzé azt a vitaindító anyagot, amely alapján az érintettek kifejthetnék véleményüket az új lobbiszabályokról. A bizottság jelenleg kevésbé látszik határozottnak, mint tavasszal. Több lehetséges változatot kívánnak felvázolni a vitaindító anyagban, többek között az uniós döntéshozó testületekben képviselt érdekcsoportok és/vagy valamennyi lobbista kötelező regisztrációját; ez az előírás a hivatásos lobbistákra ugyanúgy kiterjedne, mint a szakszervezetekre vagy a civil csoportokra. Szóba került a lobbisták tevékenységére vonatkozó információk (például a képviselt ügyek, témák) nyilvánosságra hozatala mellett az is, hogy Brüsszel vagy maga a szakma kötelező vagy esetleg csak ajánlott erejű etikai kódexet dolgoz ki.
A kérdés súlyát jelzi, hogy becslések szerint ma 13 ezer lobbista működik Európa „fővárosában”, ezzel csak Washington veheti fel a versenyt. A brüsszeli érdekkijárók kisebb része, mintegy 4300 fő szerepel az EP-nél bejegyzett lobbisták listáján; ezek között természetesen a németek (640 fő), a britek (350), a franciák és az olaszok (egyenként körülbelül 290 fő) képezik a legnépesebb csoportot. A tíz új tagországból összesen csupán 60 lobbistát tartanak nyilván a parlamentnél.
A közösségi jogszabályok tervezetét kidolgozó és az EU végrehajtó testületeként is működő Európai Bizottság persze szintén fontos terepe a lobbitevékenységnek. Itt azonban nincsen regisztrációs kötelezettség, és külön szabályok sem vonatkoznak azokra a szakértőkre, akik a mintegy 6500 bizottsági tisztviselőnél próbálják megbízóik érdekeit érvényesíteni. A különböző típusú és méretű érdekcsoportok számát elemzők háromezerre becsülik; országokat, régiókat vagy városokat képviselő irodából ötvenet, európai szintű ágazati érdekképviseletből tízszer ennyit tartanak számon, de több száz cég is fenntart saját brüsszeli irodát. A megbízás alapján lobbitevékenységet végző PR-, kommunikációs és egyéb cégek között olyan jól ismert multik is megtalálhatók, mint például a WeberShandwick, az APCO Europe, a Hill and Knowlton, a GPC, a Burson-Marsteller vagy a Blueprint.
A lobbizás klasszikus terepe az Egyesült Államok. Egyedül a washingtoni kongresszusban majdnem 35 ezer érdekkijárót tartanak nyilván, de a szövetségi államok törvényhozásai mellett is számos lobbista működik, sőt a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás különböző szintjein is bevett gyakorlat, hogy ilyen szakemberek szolgáltatásait veszik igénybe érdekcsoportok vagy magánszemélyek. Az 1995-ös lobbitörvény széleskörűen határozza meg a lobbista fogalmát; a szakma gyakorlóiról listát vezetnek, és presztízsük emelkedését jelzi, hogy az utóbbi időben már számos volt képviselő és szenátor is lobbicégekhez igazolt át, miután távozott a kongresszusból.
-Finnország: nincs külön törvény és lista a lobbistákról; a parlamenti bizottságok üléseikre meghívhatják érdekcsoportok képviselőit
-Franciaország: nincs külön törvény és lista a lobbistákról; a képviselők belépési engedélyt kérhetnek lobbisták részére az alsó- vagy a felsőházi ülésterembe; magán-, helyi vagy szakmai érdekeket képviselő csoportok ugyanakkor nem tanácskozhatnak a törvényhozás épületében
-Luxemburg: nincs külön törvény és lista a lobbistákról; a parlamenti bizottságok vagy egyes képviselők meghívhatják érdekcsoportok képviselőit
-Nagy-Britannia: nincs külön törvény és lista a lobbistákról, ugyanakkor nyilvántartják a törvényhozásban dolgozó újságírókat, a „pártközi” csoportokat és a képviselők munkatársait; az alsóház (House of Commons) tagjai összejöveteleket szervezhetnek érdekcsoportok számára a parlamentben
-Németország: az alsóházban (Bundestag) évente listát készítenek a lobbistákról, de a ház vagy egyes bizottságok olyan szakértőket és szervezeteket is meghívhatnak üléseikre, akik nem szerepelnek a listán-->
