A minimálbér-emelés hatása a kkv-kra
A minimálbér-emelés.
A minimálbér-emelés hatásait és az erre várható reakciókat felmérendő azt vizsgáltuk, mekkora volt az e lépés által érintett dolgozók aránya, azaz mekkora volt az évkezdetkor a foglalkoztatottakon belül azon dolgozók aránya, akiknek bérét növelni kellett a minimálbér-emelés következtében. A kötelező legkisebb bér emelésének a vállalati bérkorrekcióra gyakorolt hatását egy szubjektív indikátorral is mértük: megkértük a cégek vezetőit, osztályozzák, milyen szerepet játszik a 2006-os vállalati béremelésben a minimálbér növelése által indukált hatás.
A kkv-k 56 százalékánál nem volt olyan foglalkoztatott, akinek a bruttó bére 2005 decemberében alacsonyabb lett volna
62 500 forintnál – e cégeket tehát közvetlenül nem érintette az emelés. Ezt figyelembe véve a minimálbérszint alatt foglalkoztatottak aránya eléggé magas, 13,8 százalék, azoknál a vállalatoknál pedig, ahol legalább egy minimálbér alatti foglalkoztatott volt, 31 százalékos.
A közel tízszázalékos minimálbér-emelés után a minimálbér a nemzetgazdaság egészére számolt bruttó átlagkereset közel 38 százalékát teszi ki, a versenyszektorhoz viszonyítva pedig 40 százalék fölötti érték várható. A korábbi minimálbérsokkok után a 2006-os emelés sokkal kisebb arányú, ám nem biztos, hogy következményeiben gyengébb, mint az előző kettő. Nem vagy kevésbé éri ugyanis azokat a cégeket, amelyeknél a 2001–2002-es sokkok után megtörtént a képzetlen munka tőkével való helyettesítése, de a jelenlegi hatás új cégcsoportokra is kiterjed, mivel a korábbiaknál nagyobb lehet azon munkavállalók aránya, akiknek bérét közvetlenül módosítja.
Nézzük meg ezek után, hogyan jellemezhetők azon cégek, amelyeknél viszonylag nagy, és azok, amelyeknél viszonylag kicsi volt a minimálbérszint alatti keresetűek aránya. Magas arány jellemzi elsősorban a kisebb, magyar tulajdonban lévő társaságokat – tehát a minimálbér szintjének változtatása is e cégcsoportot érintheti leginkább. Kimutatható továbbá, hogy a munkatermelékenység alacsonyabb azoknál a vállalatoknál, amelyeknél magas a minimálbérszint alatt foglalkoztatottak aránya. Ha együttesen vizsgáljuk a cégnagyságot és a tulajdonosi szerkezetet, akkor az utóbbi metszet szerinti különbségek mutatkoznak számottevőnek. Ennek alapján, ha vannak (lesznek) negatív foglalkoztatási és kínálati hatásai a minimálbér-emelésnek, akkor a kisebb és többségében magyar tulajdonban lévő cégeket (20–49 fő), valamint azokat érintik ezek erősebben, amelyeknél alacsonyabb a munkatermelékenység.
Vállalati reakciók.
Nézzük meg ezek után, hogy milyen – a minimálbér-emelés által indukált – reakciókkal kell számolnunk a kkv-k szektoron belül. A cégvezetőket megkértük, hogy egy listából válasszák ki, milyen lépéseket terveznek. A válaszok azt mutatják, hogy a minimálbér-emelésben érintett kkv-k nem alkalmazkodnak rövid távon e kormányzati intézkedéshez (86,5 százalék). A valamilyen módon reagáló kkv-k többsége elsősorban a tervezettnél nagyobb arányú béremelést hajt végre és/vagy leépíti a minimálbér-emelés által érintett dolgozói egy részét.
Az eredmények azt is aláhúzzák, hogy a minimálbér-emelés – közvetve – összefügghet a létszám csökkentésének valószínűségével: ugyanis azon cégeknél, ahol volt minimálbérszint alatti foglalkoztatott, számottevően magasabb a várható elbocsátás valószínűsége. Ezt az összefüggést húzza alá, hogy a létszámcsökkentés közel tíz százalékára egyértelműen a minimálbér-emelésre való reakció eredményeként kerül sor, de ahol cégszinten nem változik, illetve feltehetően nő a létszám, ott is tervezik a minimálbér-emelés által érintett dolgozói kör egy részének elbocsátását.
A másik tipikus reakció a bérek előzetesen tervezetthez képesti magasabb szintű emelése. A közel tízszázalékos emelés hatásaként a társaságok egy része kénytelen a tervezettnél nagyobb arányban emelni a minimálbér felett foglalkoztatottak fizetését is, hogy elkerülje a bérfeszültségeket, a bérskála összenyomódását, illetve közvetve azért, hogy reagáljon a lokális munkaerőpiac minimálbér-emelés által közvetlenül érintett vállalatainak várható béremelési lépéseire. A cégek mind a fehérgallérosok, mind a kékgallérosok – ezen belül a szakképzetlenek – körében 4,7–5,5 százalékos béremelést terveznek 2006-ban.
Megvizsgáltuk, hogy az előzetesen tervezetthez képest menynyire befolyásolta a tényleges béremelésre vonatkozó döntést a minimálbér emelése. Ebből a szempontból egyértelmű kép rajzolódik elénk. Azoknál a cégeknél figyelhető meg a legerősebb hatás, amelyeknél legalacsonyabb volt a munkatermelékenység, amelyek jellemzően magyar tulajdonban voltak, és kizárólag belföldre termeltek.
Ezek szerint a minimálbér-emelés – hasonlóan a 2002-es helyzethez – továbbra is a gyengébb munkatermelékenységű (valószínűleg rutinmunkát nagyobb súllyal alkalmazó), magyar tulajdonban lévő, jellemzően belföldre termelő cégek számára okoz kedvezőtlen hatásokat a bérköltségek kényszerű emelésén keresztül. E kiszorító hatás már a 2002-es vizsgálat esetében is kimutatható volt. A minimálbér-emelés e cégcsoportot hozza kedvezőtlenebb pozícióba a piacon, miközben nem érinti a külföldi tulajdonban lévő, exportra is termelő és fejlett technológiát alkalmazó versenytársaikat. E szerint e lépés ténylegesen hozzájárul a kis- és közepes vállalkozások csoportján belül az előbbiek piacról való kiszorításához és a duális vállalati szerkezet további erősödéséhez.
A tartósan munkanélküliek foglalkoztatása.
A megkérdezett cégek 93 százaléka hallott arról, hogy 2006. január 1-jétől egy éven át mentesül a munkáltatói járulékfizetés alól az a 250 fő alatti vállalkozás és nonprofit szervezet, amely a létszámbővítéshez legalább 3 hónapja regisztrált munkanélkülit alkalmaz. Ezt a minimálbér 130 százalékáig biztosított járulékkedvezményt az a munkáltató veheti igénybe, amely vállalja a munkavállalók egyéves továbbfoglalkoztatását.
A vezetők 28,6 százaléka tartotta elképzelhetőnek, hogy cége a járulékfizetés alóli mentesség lehetőségét felhasználja, azaz felvesz legalább egy év időtartamra olyan személyt, aki legalább három hónapja regisztrált munkanélküli. Ha azonban megnézzük a vállalkozások munkaerő-keresleti szándékaival összevetve az így vélekedők arányát, azt látjuk, hogy több olyan cégvezető is így válaszolt, ahol nem nő, sőt csökken a foglalkoztatottak száma – tehát nem is lesz jogosult a kedvezmény igénybevételére. A kedvezményt igénybe venni kívánó jogosultak aránya így 7,8 százalék. A szokásos konjunktúramutatókat vizsgálva (várható üzleti helyzet, jövedelmezőség, várható kapacitáskihasználtság és várható termelési szint), egyértelmű, hogy főként a legkedvezőbb konjunkturális várakozásokkal rendelkező cégek vélekednek így.
A kormányzat által kigondolt és érvénybe léptetett kedvezmény effektívvé válásához tehát szükséges feltételként hozzá kell számítani a kedvező konjunkturális feltételek teljesülését is. Ez önmagában nem meglepő, de ismételten arra hívja fel a figyelmet, hogy a foglalkoztatásbővítés programjának megvalósításához legalább annyira ügyelni kell a kormányzatnak a kedvező konjunkturális feltételek elősegítésére, mint a foglalkoztatás bővítését szolgáló speciális kedvezmények kialakítására.
A kormányzati lépésnek az aggregált foglalkoztatásra gyakorolt várható hatásához azt is megvizsgáltuk, hogy a vállalatok legfeljebb hány főt kívánnak a kedvezmény igénybevételével foglalkoztatni. A közel 9400 kkv közül 730 tervezi így (is) bővíteni létszámát, ez aggregált szinten közel háromezer fős foglalkoztatásbővülést jelent. Tehát – a vállalati szándékok és a konjunktúrára vonatkozó várakozások teljesülése esetén – alig háromezer fős többletfoglalkoztatást indukál ez a kormányzati lépés a kkv-k körében. A tényleges hatás ennél valamivel jelentősebb lehet, mivel az általunk elemzett felvétel nem tartalmazta a húsz fő alatti vállalkozások véleményét. De tekintve, hogy e cégeknél a konjunkturális várakozások kedvezőtlenebbek, mint az általunk vizsgált kkv-körben, létszámbővítési szándékaik is visszafogottabbak. Ezt figyelembe véve a GVI becslése szerint legfeljebb 6500 fős foglalkoztatásbővülést indukálhat a kis- és közepes vállalkozások körében ez a kormányzati lépés.
A szerző az MTA KTI tudományos főmunkatársa
