Gésák, szamurájok, tájképek

Sok műtárgytípus van, amelyik alulértékelt a hazai piacon, ám ezek közül is különösen mostoha sors jut a japán fametszeteknek. A nyugati országokban és természetesen Japánban ma is nagy becsben tartott színes (vagy a régebbi munkák esetében fekete-fehér) nyomatok az 1900 körüli időkben Magyarországon is kedveltek voltak. Alig volt számottevő főúri vagy polgári gyűjtemény, amelyben ne lett volna legalább néhány efféle „egzotikum”; a tulajdonosok általában tisztában voltak az ezekkel összefüggő művészeti és technikai kérdésekkel és azzal, hogy a 18–19. században készült japán metszetek az európai impresszionista, posztimpresszionista és szimbolista művészetre is nagy hatást gyakoroltak. Mára alábbhagyott az érdeklődés, ugyanakkor az országba került anyag nagy mennyisége miatt mindig van utánpótlás – összegezte lapunknak Moró Lajos, a Moró Antik tulajdonosa. Az árak azonban sokkal alacsonyabb sávban mozognak, mint külföldön. A nem kiemelkedően ismert mesterek átlagos állapotú és méretű (ez a japán fametszeteknél az úgynevezett oban formátumot – 38x25,5 cm – jelenti) metszetei 20–100 ezer forint között cserélnek gazdát, de egy kiemelkedő művész (Hokusai, Hiroshige, Utamaro) kitűnő állapotú lapjáért sem lehet néhány százezer forintnál többet kérni.

A hazai árveréseken nagyon ritkán fordulnak elő japán metszetek, így a forgalom zömét a galériás eladások adják. Ezzel szemben a nagy nemzetközi aukciósházak kínálatában rendszeresen szerepelnek japán fametszetek, és persze számos galériát is találunk, amelyek erre a tárgycsoportra szakosodtak. Japánban olyan állami cégek is léteznek, amelyek feladata a külföldre került kiemelkedő jelentőségű műalkotások visszavásárlása. A nagy keresletnek köszönhetően a vezető művészek legismertebb metszeteinek jó minőségű, eredeti levonatai több tízezer, sőt esetenként százezer dolláros árakon cserélnek gazdát a világpiacon. Magyarországon ehhez képest nagyon olcsón lehet japán metszeteket vásárolni, de persze csak akkor, ha szakértő szemmel mozgunk ezen a területen. Ugyanakkor, aki el akar adni egy metszetet, annak nem feltétlenül kell Londonba vagy New Yorkba utazni, hiszen a nem kiemelkedő darabok – vagy pláne a későbbi utánnyomások – ára ott is nagyon alacsony, ráadásul a külföldi eladás költségeivel is számolni kell. Fontos tényező az adott példány állapota is: a sérülések, a penészfoltok vagy az esetleges körbevágás külföldön nagyobb mértékben csökkenti az értéket, mint idehaza.

Moró Lajos szerint Magyarországon csupán tucatnyi komoly gyűjtője van a japán metszeteknek, ugyanakkor sokan vásárolnak egy-két lapot dekorációs céllal vagy a keleti kultúrák iránti érdeklődésből. Ez a keresett témákat is meghatározza: a tájakon kívül jó áruk van a kimonós hölgyeket vagy a kabukiszínészeket ábrázoló metszeteknek, míg a harcművészetekkel összefüggésben a szamurájábrázolások is kedveltek. Általában megfigyelhető, hogy a fametszeteket nem grafikai gyűjtők, hanem a távol-keleti kultúrákkal rokonszenvező műértők vásárolják például necukék vagy szamurájkardok társaságában.

A színes fametszetek gyűjtésénél tisztában kell lenni azzal, hogy a japán kultúrában másképp ítélik meg az eredetiség fogalmát, mint nyugaton. Korábbi mesterek alkotásait gyakran sokszorosították utánmetszett dúcokkal – nem hamisítás, hanem a tisztelet kifejezésének céljával. Ma a kereskedelmi forgalomban ezek az utánnyomatok természetesen alacsonyabb árakat érnek el; azonosításukat a papír és a festék mellett a különböző jelzések, pecsétek is segítik.

Az eperfa papírra készült nyomatokon a rajzoló neve mellett megtaláljuk a kiadó és a cenzor pecsétjét is, ennek alapján jól be lehet határolni a készítés idejét.

Az eperfa papírra készült nyomatokon a rajzoló neve mellett megtaláljuk a kiadó és a cenzor pecsétjét is, ennek alapján jól be lehet határolni a készítés idejét.-->