Kínai pártlap üdvözli Berlin e-autó-programját, közben a német gazdák tüntetnek – pörög az EU-komédia

A Global Times a Kínai Kommunista Párt (KKP) lapja, ezen keresztül kommunikálják a gigagazdaság urai nemzetközi állásfoglalásaikat. A lap most „GT Hang” vezércikkében dicséri agyba-főbe a friss hírt, hogy „Németország újraindítja az 1500 eurótól hatezer euróig terjedő támogatásait a magánszemélyek elektromosautó-vásárlásaira”.  Nem is lehetne elképzelni történetet, amely jobban illusztrálná korunk mély átalakulását: az összefüggések a Strasbourgban tüntető gazdákig, Latin-Amerikáig és Washingtonig terjednek, nem marad ki Budapest sem, és arra is rálátást kapunk belőle, miképp hányódik a felkavart vízen az Európai Unió német tisztek dirigálta lélekvesztője.

Emlékezhetünk a csinnadrattára, mikor első európai bizottsági elnöki ciklusában Ursula von der Leyen és tábora bevezette a zöldforradalmat, amelyet globálisan az EU-nak kell vezetnie, megmentve iparát és fellendítve gazdaságát. Második elnökségére a német vezető szépen átnyergelt a hadigazdaságra, miután kiderült, hogy a zöldfutamban Kínának évekbe se telt lekörözni az uniót, és van olyan fagyi, ami visszanyal.

A Global Times globálisan gondolkodva üdvözli, hogy az új német támogatás a zöldforradalmat és a bolygó megmentését szolgálja: a Nyugatról kisugárzó elvek tehát a kínaiak mellett állnak, amint a globalizáció több évtizedig sikeresen zajló, majd Nyugaton évek alatt félresöpört elvei is.

Ha azonban érteni akarjuk a világ átalakulását, tudnunk kell: a minden irányból a nyakunkba zúduló, egymással is ellentmondó erkölcsi kioktatások mögött kivétel nélkül mindig érdekek állnak. Lássuk tehát, mik a kínaiak érdekei, melyek az EU-tagoké – amelyek egymással is szembeállítják őket –, és mi köt össze egy német autótámogatást Latin-Amerikával és Washingtonnal, talán még Grönlanddal is.  

E-autók német támogatása: Peking a német autóipar felélesztését üdvözli?

A német autóipar felélesztése nagyon jól jönne Európának, még annál is jobban Magyarországnak (miközben hazánk a kínai autóiparra is helyezett tétet, de ez még a jövő zenéje). A KKP székhelye azonban Peking, nem Brüsszel, így a kérdésünkre már meg is van a válasz.

Hogy jobban értsük, rávilágít erre a vezércikk egy kiemelt részlete:

– olvashatjuk a cikk legelején.

A fontos háttér: a kínai autógyártó-gigászok kinőtték a hatalmas és bővülő hazai piacot, a múlt évre a hatóságok által is veszélyesnek látott árverseny alakult ki, így elkezdtek irgalmatlan tempóban külföldre növekedni, és az áradat már az európai piacokat mossa. 

A Szegeden gyárat építő BYD egymaga tavaly hétszeresére növelte e-autó-eladásait Németországban, lehagyva a Teslát, és a tavaly ott eladott legalább részben elektromos járművekből 4,3 százalékkal vette ki a részét. Az összes kínai gyártó együttes részesedése valószínűleg még nem érte el a 10 százalékot, de a további gyors növekedés garantált, kiszámolni tehát nem lehet, a 2029-ig tartó 3 milliárd eurós német támogatás mekkora része kerül Kínába, de az biztos hogy legalább százmilliók. Illetve ebből Magyarországra is jut, ha beindul a BYD, amelyet talán más kínai gyártó is követ.

Az EU nem igazán barátságos környezet az autóiparnak, így jön a képbe a Mercosur

A kínai autók tehát nyomulnak, és képesek az árversenyre a 2024 őszén rájuk rótt extra EU-vámok ellenére, és bár Kínában is van malőr – az árak összeomlása –, a tervezés szempontjából a termelést visszavető problémák nem a kommunista Pekingben, hanem a nem kommunista Brüsszelben léptek fel.

Az európai autógyártók – nyakukban az elhibázott uniós és német energiapolitikával – először azt panaszolták, hogy Brüsszel túltolja a bolygómentő verseny sebességét, majd mikor a szektorra rótt klímacélokból decemberben visszavett, már maga az irány és szándék vált zavarossá. Hogy lehet világosan kommunikált stratégia nélkül felelősséggel beruházni? Ezt az utóbbi kisiklást korrigálja a friss német támogatási program.

Az év Friedrich Merz kancellár számára azzal indult, hogy menesztette legközelebbi munkatársát, kabinetfőnökét, mert a gazdasághoz jobban konyító segítőtársra volt szüksége, majd nyilvánosan elismerte, hogy a gazdaság bizonyos szektorai kritikus állapotba kerültek. Mindenki értette, hogy elsősorban az autóiparra gondolt – bár az energiapolitika a tönk szélére sodort más szektorokat is –, és nem tudni, a mezőgazdaságra is. Az azonban világosan kiderült, hogy az utóbbit hajlandó feláldozni az előbbi kedvéért.

A negyed évszázadnyi huzavona után a hét végén a latin-amerikai országokkal aláírt Mercosur szabadkereskedelemi egyezmény legnagyobb támogatója, sarokköve Németország volt, hiába tüntettek ellene számos EU-tagország gazdái mellett a németek is. Az ok: ha az élelmiszer-termelésben az egyezmény a latin-amerikaiaknak kedvez is, a németek azt remélik tőle, hogy ipari exportjuk, főleg az autók számára kedvező lesz. 

Merz hajlandó feláldozni a gazdákat, Macron nem – de bejön-e a számítás, miközben mindenkivel összeveszünk?

Merzzel szemben nem volt hajlandó feláldozni a francia mezőgazdaságot Emmanuel Macron francia elnök, aki ellenezte a megállapodást. Talán segít ezt megérteni, a francia mezőgazdaság jelentős súlya mellett, hogy a francia Renault brand tavaly Mercosur-egyezmény nélkül is képes volt 21 százalékkal növelni latin-amerikai eladásait, miközben Európában „lassított” a Dacia. 

A német gyártók összehasonlítható adatai nem ismertek, a jelek szerint azonban nem tudták ezt követni. Mindenesetre, miközben saját belföldi és európai piacaikról szorítják ki őket a kínaiak, biztosan jót tenne nekik, ha a 300 milliós Mercosur-piacon beindulhatnának. 

A kérdés, hogy a Mercosur-egyezmény tényleg ilyen sikert hoz-e. Ugyanerre a piacra ugyanis az említett kínaiak is hajtanak. Ráadásul megjelent egy új faktor is: Donald Trump elnök felmelegítette az Amerika az amerikaiaké elvet, és ennek megfelelően növelné az USA politikai és gazdasági befolyását a kínaiakkal eddig könnyebben barátkozó Latin-Amerikában is. 

Ahol, láthatjuk, egyszerre kell versenybe szállnia a két világgazdasági kolosszussal, melyek közül Kínával – hiába a friss pekingi dicséret a németeknek – fasírtban van, az amerikaiakkal pedig épp most van összeveszőben Ukrajna és Grönland miatt. Miközben a dél-amerikaiak a minden uniós politika sarokkövévé vált ukrajnai konfliktus ügyében az oroszokhoz és a kínaiakhoz álltak közelebb, mint az európaiakhoz. Tényleg ez a régió lesz az Európai Unió és Németország kitörési pontja? 

Következményekkel és tanulságokkal a magyarok számára is szolgál az ügy

Láthatjuk, a globális piaci átrendeződés egyrészt elképesztő sebességgel zajlik, másrészt stratégiai aknamező, a lehetséges tévedések bonanzája. 

Mire teszünk, mibe fektetünk, még akkor is hatalmas kockázatokkal jár, ha jó az iránytűnk és van stratégiánk, ezek nélkül a beruházásokat elnyelheti a föld.

Az unió esetében, amely számára Von der Leyen asszony kedden Davosban lengette meg a függetlenség zászlaját, az utóbbi is kétséges. Magyarországon Orbán Viktor kormányfő világos stratégiát jelölt ki a beruházások számára. A veszélyekre mutat rá az ellenzéki Magyar Péter friss esete, aki képtelen volt stratégiát felmutatni az Európai Parlamentnél tüntető gazdáknak – el is zavarták –, hisz ha kijelenti is, hogy ellenzi a Mercosur-egyezményt, azokkal tart, akik létrehozták, és tőlük függ még kockán forgó mentelmi joga is.

Ami a német autóipart illeti, a sikere a magyarok világos érdeke, különösen ha nem Latin-Amerikába viszik a termelést, hanem hozzánk. Ha bárhol befuccsolnak, az visszahat a magyar gazdaságra, hánykódásuk mindenütt fáj a Duna mentén. A kockázatot csökkentő tét a kínai gyárak. Ha azonban elmérgesedik, ami már mostanra mérgezett, bárkivel bármi megtörténhet.