A bankok már felismerték ezt a művészetben rejlő hatalmas gazdasági potenciált. A svájci UBS például külön Art Banking részleget állított fel azzal a meggyőződéssel, hogy ez jó eszköz lehet a vagyonos magánügyfelek megnyeréséhez. Sokan közülük tisztán szenvedélyből gyűjtenek, sokan azonban pénzt akarnak keresni a megvásárolt – főleg kortárs alkotóktól származó – művek árának emelkedéséből. A vagyonok kezelésében történő változást jól mutatja, hogy míg az úgynevezett alternatív befektetési formák részaránya 2002-ben 10 százalékot tett ki, az idén várhatóan eléri a 22 százalékot.
Különösen dinamikus értéknövekedés tapasztalható a kortárs művészet területén. Közel 40 százalékos áremelkedésről számolt be az elmúlt egy év alatt a jó nevű kortárs alkotók esetében az Artprice.com online aukciósház. A befektetni szándékozó ügyfélnek két dologra mindenképpen szüksége van: rengeteg pénzre és kitartásra, mert mindenki a sokat ígérő nevek után kapkod.
Az árakat alapvetően befolyásoló piaci lelőhelyek száma korlátozott. A két nagy aukciósházon – Sotheby’s, Christie’s – kívül alig két tucat galéria határozza meg a mértéket – emlékeztet a német Manager Magazin. Mindenesetre ettől még nem lesz könnyebb a vásárló dolga, akinek a tíz éve tartó folyamatos piaci áremelkedés ellenére – vagy éppen amiatt – óvatosnak kell lennie.
Általános szabály szerint egy műalkotás akkor tekinthető megtérülő befektetésnek, ha a vételárnál 40 százalékkal többért sikerül túladni rajta. Ez az arány nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a nagy árverező házak a leütési ár 10 százalékát kérik el a vásárlótól jutalékként, s ehhez jönnek még az adók, valamint a biztosítások. Látható, hogy ez az üzletág csak folyamatos áremelkedés mellett maradhat működőképes.
A befektetőnek több lehetősége van, ha elszánta magát a vásárlásra. Rábízhatja magát például egy olyan szolgáltató tanácsára, mint a UBS fent említett Art Banking üzletága. Esetleg kivárhatja egy nagyszabású aukció végét, majd a „pártában” maradt alkotások közül szemezgethet, hiszen ott is lehet szép számmal nagy nevekre bukkanni, de fordulhat közvetlenül a forráshoz: a művészhez, illetve a galeristához. Ez utóbbi esetében a megfelelő mennyiségű pénz nem mindig elég. A nagy szakmai tekintélynek örvendő német galériák például nagyon óvatosak, és nem hajlandók „spekulánsgyanús” ügyfeleket kiszolgálni. Az általuk futtatott alkotók műveit szívesebben adják el múzeumoknak vagy régi, megbízható műgyűjtőknek, akik garantáltan nem azért vásárolnak, hogy szerzeményükkel valamely árverésen megpróbáljanak pénzt keresni.
Sok galéria pedig kénytelen valósággal „körbeudvarolni” a legsikeresebb művészeket, ha meg akarja nyerni őket. Ráadásul a vételárból való részesedés is megváltozott, a korábbi fele-fele helyett ma már gyakran előfordul a 80-20-as elosztás is – az alkotó javára.
Sok galéria pedig kénytelen valósággal „körbeudvarolni” a legsikeresebb művészeket, ha meg akarja nyerni őket. Ráadásul a vételárból való részesedés is megváltozott, a korábbi fele-fele helyett ma már gyakran előfordul a 80-20-as elosztás is – az alkotó javára.-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.