A restaurálás műhelytitkai
A múzeumi háttérmunka egyik legfontosabb, ám a közönség előtt rejtve maradó tevékenysége a restaurálás. A kiállításokon a látogatók már a kész művekkel találkoznak, holott ahhoz, hogy eredeti szépségében csodálhassuk meg például a középkori faszobrokat vagy akár Csontváry Cédrusát, nélkülözhetetlen a restaurátorok aprólékos munkája. De mit is jelent valójában a szó: restaurálni? Konzerválni, tisztítani, az eredeti állapotot helyreállítani? Meddig nyúlhat bele a restaurátor a műalkotások világába?
Az idén 50 éves Magyar Nemzeti Galéria a restaurátorok izgalmas szakmáját kívánja a publikum elé tárni azzal a kiállítással, amely a legutóbbi fél évszázad kiemelkedő restaurálási műveit mutatja be, miközben betekintést nyerhetünk közel száz értékes műtárgy renoválási folyamatába. A kiállított eredeti művek – festmények, szobrok, kőfaragványok, grafikai lapok – mellett a helyreállítások dokumentációit is megismerhetjük: részletes magyarázó szövegekkel, a munka menetét rögzítő fotókkal, videofilmekkel, valamint a restauráláshoz szükséges kellékek, anyagok, technikák alapos ismertetésével nyújt a tárlat mindenki számára nem mindennapi ismereteket.
A kifogástalanul kivitelezett kiállításon a műalkotások a hordozóanyagok és a beavatkozások módjai szerinti csoportosításban tekinthetők meg, ugyanakkor követik az időrendet is. A kiállításra belépve páratlan szépségű, 14–15. századi Madonna és különböző szenteket ábrázoló szobrok sora fogad bennünket Toporcról, Szlatvinból, Szepeshelyről. A kis-küküllői Gogánváraljáról származó 16. század eleji hatalmas festett famennyezet után középkori táblaképeket láthatunk, egyebek között a Magyar Nemzeti Galéria legnagyobb méretű műtárgyának, a középkori Magyarország legmonumentálisabb, leggazdagabban díszített oltárának, a kisszebeni Keresztelő Szent János-főoltárnak kész, félig kész és egyelőre csupán konzervált részeit. Az, hogy teljes mértékben restaurálják az 1490–1520 között készült oltár valamennyi részét, a következő évek legnagyobb muzeológiai feladata lesz.
A 18. századi barokk arcképek, allegorikus portrék, csendéletek után Mányoki Ádám, Munkácsy Mihály, id. Markó Károly, Csontváry Kosztka Tivadar, Derkovits Gyula főművei jelzik a legjobban, hogy a restaurálás művészete nélkül mennyivel szegényebb lenne a magyar képzőművészet.
A grafikákat Rippl-Rónai Józsefnek egy 1903-as plakátja, Körösfői-Kriesch Aladárnak a Zeneakadémián található, A művészet forrása című festményéhez készített rajzvázlata, illetve Vaszary Jánosnak egy kivételes aktja képviseli.
A kiállítás zárásaként kortárs művészek munkáival is találkozhatunk, mint például Pauer Gyula Maya című szobrával, amely jó bizonyíték arra, hogy nem csupán ötszáz éves műtárgyak szorulnak restaurálásra.
A restaurálás művészete – Ötven év kiemelkedő restaurálásai a Magyar Nemzeti Galériában
Magyar Nemzeti Galéria C épület
Nyitva: 2007. augusztus 20-ig, hétfő kivételével naponta 10–18 óra között, www.mng.hu
