Mit érhet a képzőművészet?
A konferencia fő célja a Magyarországon még kevéssé ismert műtárgybefektetés bemutatása volt. Külföldön egyre inkább elterjed az a gyakorlat, hogy a piaci szereplők – kiemelkedő profitot keresve – a részvények, ingatlanbefektetések mellett portfóliójukat műkincsekkel is bővítik.
Gereben Katalin, a konferencia egyik szervezője bevezető előadásában bemutatta az eddigi külföldi tapasztalatokat. Az alapkutatásokat a Mei and Moses cég végezte, a Standard & Poor’s-mutatóval összevetve alakították ki az első műkereskedelmi indexet (Mei and Moses All Art Index) az eladási árakból. Az adatok alapján látható, hogy a műtárgy stabilizáló hatással van a portfólióra, mivel a részvény- és árupiactól független, sőt nehéz gazdasági helyzetekben is emelkedik az értéke. Az intenzív növekedés évről évre nagyobb, mivel a piacon található magas kvalitású és értékálló művek száma csökken, így az árak emelkednek. A listavezetők – például Pablo Picasso, Andy Warhol, Paul Gauguin, Gustave Klimt, Renoir – műveihez szinte már lehetetlen hozzájutni, hacsak valaki úgy nem dönt, hogy piacra dob egy-egy darabot az amúgy sem kicsi vételi ár sokszorosáért.
A művészeti és pénzügyi szakemberek együttes munkája nyomán egyre népszerűbbé válik a műtárgybefektetés. Mindez inkább a klasszikus és modern alkotásokra vonatkozik, a kortárs művek piaca ettől eltérő, itt egyelőre kisebb a forgalom, de folyamatos a növekedés. A mai alkotók likviditását meghatározó index attól függően alakul, hogy hol állított ki a művész, milyen nemzetközi vásárokon vett részt, ott milyen áron adott el, milyen szaklapok írtak róla.
A nemzetközi piac egyik legjelentősebb szereplője, a The Fine Art Fund tevékenységét a cég társigazgatója, Hopewell Norwood ismertette. A cég 2003-ban jött létre abból a célból, hogy a műkincsbefektetéseket ösztönözze. Ügyfeleinek egy négylépcsős döntésmechanizmuson keresztül a legnevesebb szakértők segítségét nyújtja vásárláshoz, majd a biztosításhoz, szállításhoz, restauráláshoz, a művek kölcsönzéséhez és eladásához. Tevékenységüket és portfóliójukat a két legnagyobb aukciósház, a Christie’s és Sotheby’s szakértői évente ellenőrzik. Munkatársaik állandóan figyelik a piacot, magánemberek és múzeumok számára egyaránt közvetítenek. A tanácsadás mellett a cégnek saját gyűjteménye is van (néha ennek a darabjait is értékesítik, majd visszaforgatják a nyereséget), sőt vásárlásaikkal mostanra a piacot befolyásoló tényezővé váltak.
A hazai piac helyzetét Barabás Lajos pénzügyi tanácsadó és gyűjtő, Karvalits Ferenc bankár és gyűjtő, Kieselbach Tamás (Kieselbach Galéria és Aukciósház), Pőcze Attila (Vintage Galéria), Szalóky Károly (Várfok Galéria) és Virág Judit (Virág Judit Aukciósház) elemezte. Magyarországon elsősorban a 19. századi és a 20. század első felének alkotói szerepelnek egyre magasabb áron, a nemzetközi gyakorlattal ellentétben a kortárs alkotások és a fotók piaca rendkívül kicsi. Mindkét piac fejlődését gátolja, hogy a magyar állam nem biztosít megfelelő adózási feltételeket a vásárlóknak, így nem támogatja a műtárgybefektetéseket sem.
Topor Tünde (Artmagazin), a beszélgetések moderátora felvetette azt a provokatív kérdést, hogy miért nincsenek magyar művészvilágsztárok a nemzetközi szcénában. A galériáknak kiemelkedő szerepük lenne a magyar művészet külföldi megismertetésében, de a nemzetközi vásárokon való megjelenést sem támogatja az állam. Ellenpéldaként Ausztriát említették, ahol az állam hosszú éveken át segítette a művészek és a galériák nemzetközi szereplését, így ma az osztrák művészet és galériák nagy megbecsülést élveznek.
Másik fontos téma volt a magyar fotográfia. Pőcze Attila és Kieselbach Tamás hangsúlyozta, hogy a fotó a magyar kultúra kiemelkedő része, rendkívül fontos a bevezetése a hazai és nemzetközi piacra. André Kertész, Brassai, Moholy-Nagy László életműve sajnos külföldre került, most párizsi és New York-i gyűjtőktől kell visszavásárolni a képeiket, illetve folyik a második világháború utáni fotósok bevezetése a nemzetközi piacra. Karvalits Ferenc szerint a keresleti oldal egyre nyitottabb, a gyűjtők tanulnak, és bátrabban vesznek fotót, alternatív médiát.
Kezdeményezések egyébként Magyarországon is vannak. Az első magyar festménybefektetési elemző és tanácsadó portál végez közgazdasági kutatásokat és méréseket a műtárgypiacról. Az Equilor Fine Art Kft. is szakértőkkel együttműködve segít kialakítani a gyűjtési stratégiát, de például a Raiffeisen Bank is nyújt műtárgy-befektetési lehetőséget ügyfelei számára, sőt már bevezették a műtárgyalapú hitelezést is.
