Banki reklámok: apró betűk dzsungelében
Valószínűsíthető, hogy a magyar fogyasztók már hozzászoktak ahhoz, hogy egy-egy jól csengő pénzügyi lehetőségről értesülve csak a bankokban érdeklődhetnek a részletek iránt, hiszen bár az ajánlat részletes feltételeit megjelenítik a hirdetésekben, ezek a szövegek gyakorlatilag olvashatatlanok a gyors váltások, és a miniatűr betűk miatt. Mindenesetre ezt támasztja alá Mihálovits András, a Gazdasági Versenyhivatal kommunikációs vezetőjének nyilatkozata, miszerint még senki nem fordult hozzájuk a problémával kapcsolatban, így eljárás sem indult az olvashatatlan szövegek miatt. Mint mondta, általánosságban elmondható: a GVH működésének fő irányelve, hogy a fogyasztónak minden esetben a legteljesebb tájékoztatás kell kapnia az adott termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatban. A bankok ellen éppen ezért számos eljárás indult már, a Versenyhivatal pedig büntetéseket is kiszabott a nem megfelelő tájékoztatás kapcsán, utoljára szeptember 20-án.
A bankok – talán éppen a GVH hozzáállásából adódóan – igyekeznek minden jogszabálynak megfelelni hirdetéseik elkészítésekor, és az esetleges büntetések elkerülése céljából a lehető legnagyobb mennyiségű információt sűrítik a televíziós reklámokba. A Citibank marketingigazgatója, Dávid Gábor úgy véli, ésszerűtlen, hogy a reklámokban, függetlenül a megjelenés marketingszakmai jellegétől és korlátaitól ilyen teljes körű és részletes tájékoztatást kell nyújtani, amit csak kisbetűs paragrafusokkal teljesíthetünk. Mint mondja, ezzel egyrészt tönkreteszik a reklámműfajt, másrészt viszont a fogyasztóknak sem tesznek vele jót, mert még ha jól olvasható is a jogi kitétel, például egy újsághirdetésben, akkor is, a túl sok információ összezavarhatja őket. A Citibank munkatársa állítja: a terület szabályozására vonatkozó, jelenleg kodifikálás alatt álló uniós irányelv ésszerű megoldást kínál a helyzetre.
Az említett jogszabály az EU UCP (Unfair Commercial Practices) direktívája, amely december 1-jén kerül az Országgyűlés elé, azonban korántsem biztos, hogy a bankok számára megfelelő szöveggel, véli Földi Tamás, a Magyar Bankszövetség vezető közgazdásza. A szakember szerint a gondot az okozta, hogy míg a reklámtörvény a hirdetés figyelemfelhívó jellegét hangsúlyozza, addig a gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó szabályozás már a „tájékoztatás” szót is tartalmazza. A hatóságok a fogyasztók érdekeit védik, a GVH gyakorlata pedig a szakember szerint nem ad megfelelő iránymutatást a kérdésben. A Bankszövetség azt szeretné elérni, hogy a pénzügyi reklámok figyelemfelkeltőek legyenek, de ne kelljen teljes körű tájékoztatást adniuk, hiszen az apró betűs szövegek gyanakvást keltenek a nézőkben, így rontják a bankok megítélését. A közgazdász úgy vélte: bár a Versenyhivatal által kiszabott, néhány millióra rúgó büntetések egy pénzintézet tekintetében nem tűnnek soknak, jelentős reputációromlást okoznak. A Bankszövetség tehát letette javaslatát a direktíva honosítása kapcsán, ám – mint Földi Tamás elmondta – „nem sok jóval biztatták őket”, a területen ugyanis „csata dúl”. Ráadásul, ha az UCP irányelv számukra kedvezőtlen formában kerül a magyar jogrendbe, nem sok remény van rá, hogy később javulhat a helyzet.
Dietz Teréz, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesült közgazdasági szakértője is egyetért azzal, hogy a jogszabályok okolhatóak a jelenlegi helyzet miatt. A szakértő hozzátette: a tisztességtelen piaci magatartás kapcsán most két szervezet, a GVH és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság jár el aszerint, hogy a fogyasztó mekkora körét érinti a tevékenység, ez pedig zavart okozhat. Emellett felhívta a figyelmet arra, hogy téves az a gondolkodásmód, amely az átlagfogyasztó nem létező kategóriájából kiindulva próbál szabályozni egy területet.
Bizonyosan nem ért egyet ezzel az érvvel az Európai Unió illetékes hivatala, a már említett irányelv 18. pontja ugyanis kimondja: a szabályozás „az átlag fogyasztót veszi alapul”. A direktíva igyekszik szétválasztani a magatartást jogszerűen befolyásoló eszközöket a tájékozottságot akadályozó, megtévesztő viselkedésektől. A hazai bankok számára kulcsfontosságú lehet, hogy a megtévesztő mulasztások tekintetében megjegyzi: az információ közlésekor figyelembe kell venni a médium, jelen esetben a televízió korlátait is, mi több, mulasztásnak nyilvánítja, ha a jelentős információt a reklámozó „homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre”, ugyanakkor nyitva hagyja a lehetőséget a tagállamok szigorúbb egyéni szabályozásai számára. A jogszabály két hónap múlva kerül a képviselők asztalára, december 1-jén eldőlhet, kiszabadulhatnak-e a magyar fogyasztók az apró betűk dzsungeléből.
