Figyelni kell a versenyképességre

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Reform Műhely című rendezvénysorozatának harmadik állomásán arra keresték a választ a meghívott előadók és a résztvevők, hogy veszélyben van-e a biztonságos hazai energiaellátás, s hogy mi az oka az áram magas árának, illetve lehet-e tenni valamit ellene. Parragh László szerint ez most nagyon komoly probléma annak tükrében, hogy van egy vállalkozói kör, ahol január 1-jétől 60 százalékos volt a drágulás mértéke. A kamara elnöke azt is elmondta, olyan állami döntéseket kell hozni, amelyek az energiaárakat, az energiabiztonságot versenyképességi szempontként kezelik.

Karsai Béla, a Karsai Holding Zrt. vezetője kijelentette, energiaválság alakult ki Magyarországon, ennek pedig az a legfőbb oka, hogy pazarló a fogyasztás, korlátozott forrásokkal rendelkezünk, magas a világpiaci ár, a hazai makrogazdasági politika pedig elhibázott. Az ismert nagyvállalkozó tudni véli a megoldást is, szerinte a monopóliumokat le kell törni, megtanítani a lakosságot és a fogyasztókat a takarékosságra, de legfőképp arra lenne szükség, hogy az állam tegyen is a versenyképességért, ne csak beszéljen róla. Ha nem javul a helyzet – állította –, akkor az erős inflációs hatás elkerülhetetlen, a hazai beszállítók a környező országokkal szemben elszenvedett költségnövekedéseket nem tudják kompenzálni, emiatt kiszorulnak a nemzetközi piacokról, a munka pedig visszavándorol a stabil adó- és energiapolitikával rendelkező területekre. Karsai Béla beszámolt saját cégcsoportja három hónapos tapasztalatairól. Náluk 34 százalékos volt a drágulás, ezzel 489 millió forintról 655 millióra emelkedtek a villamosenergia-költségek. Így vagy az a megoldás, hogy a költségnövekedést az áraikban érvényesítik, de ekkor nem lesznek elég versenyképesek, vagy lenyelik a veszteséget, ebben az esetben viszont leépítésre kell elszánniuk magukat.

Több ponton nem értett egyet a vállalkozó álláspontjával a kutató. Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Zrt. igazgatója szerint az energiaellátás nincs veszélyben, így válságról sem lehet beszélni. Olyan átalakulási időszakot élünk, amikor megemelkedtek az árak. Az elmúlt 30 évben, 2004-ig pedig valójában reálárcsökkenés volt a világpiacon, azóta persze radikális volt a drágulás. Magyarországon az év elejétől a lakosság 9, a költségvetési intézmények 19-20, az üzleti szféra átlagban 33 százalékkal fizet többet az áramért, bár kétségtelen, vannak, akik 60-nal. A kutató szerint hibázna az állam, ha eltérítené az árakat a valós világpiaci folyamatoktól. Szerinte az lenne a járható út, ha a magyar cégek közül minél többen a kevésbé energiaigényes ágazatokban termelnének – bár a hazai gazdaság energiafelhasználása kevésbé pazarló, mint az a köztudatban van, csak 10 százalékkal haladja meg az uniós szintet –, hiszen míg a high-tech szférában a költségek 0,4 százalékát teszi ki az energiaköltség, nálunk átlagban ez a szám eléri a három százalékot. Az igazgató úgy vélte, az EU meg van győződve a liberalizáció egyértelmű előnyeiről, pedig ez rövid és középtávon nem jár árcsökkenéssel, s azt is komoly problémaként vetette fel, hogy nálunk a piacnyitást a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) képére formálták.

Az energialiberalizálás csak regionális szinten oldható meg, egy ország keretében nem, az MVM pedig nem számít monopóliumnak a regionális piacon – ezt már Lengyel Gyula, a társaság igazgatóságának tagja állította. S kijelentette, állami kontroll – és az MVM – nélkül még drágább lenne az áram. A versenyt pedig egyébként sem a monopólium akadályozza, hanem az energiahiány, a kapacitások csökkenése. Azt is elmondta, hogy tavaly 50 milliárd forint volt a társaság nyeresége, az idén 40 milliárdra számítanak, s ha nulla lenne a nyereségük, akkor is csak elhanyagolható mértékben, négy százalékkal csökkenhetnének az árak. Erőműveket kellene létesíteni – érvelt a cégvezető –, a gond csupán az, hogy amikor nincs energiahiány, akkor még nem éri meg ilyen beruházásba fogni, ám ha a hiány jelentkezésekor kezdenek hozzá, akkor már késő, mert 5-10 év alatt készül el egy létesítmény. Lengyel Gyula egyébként leginkább az atomerőmű létesítését támogatná.

Bár nincs energiaválság, a vállalkozások mégis akként élik meg a kialakult helyzetet, a nagymértékű drágulást – mondta Kaderják Péter. A Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője szerint a hiány, a magas árak mesterséges okoknak tekinthetők, arra pedig mindenképp válasz kell adni, miként fordulhat elő, hogy a magyar nagykereskedelmi árak 15-20 százalékkal magasabbak, mint Németországban. Úgy vélte, a tüzelőanyag árának emelkedése, a balkáni keresletnövekedés csak részben adhat választ, sokkal inkább a piacszerkezetben kell keresni a megoldást. Hiszen mind nagy-, mind kiskereskedelmi szinten speciális és monopolizált a piac. Szerinte az ágazat szereplőit nagyon kemény versenyre kellene kényszeríteni.

A rendezvényen részt vevők közül többen érdekes felvetéssel éltek. Volt, aki elmondta, egy energiában szegény országban, amilyen hazánk, nem is lenne jó, ha túl olcsó lenne az energia, mert nem ösztönözné a fogyasztókat a takarékosságra, holott erre nálunk nagy szükség van.

Parragh László a tanácskozás végén azt is kijelentette, olyan tabutémákat is elő kellene venni végre, mint a paksi atomerőmű élettartamának meghosszabbítása, illetve a bővítése, továbbá a bős–nagymarosi vízlépcső, hiszen ezek gazdaságilag, az energiaellátás szempontjából megkerülhetetlen kérdések.

Karsai Béla: A hazai makrogazdasági politika egyértelműen elhibázott

Hegedűs Miklós: Az energiaellátás nincs veszélyben, így válságról sem lehet beszélni

Kaderják Péter: Mind nagyker-, mind kiskerszinten speciális és monopolizált a piac

Lengyel Gyula: Állami kontroll és az MVM nélkül még drágább lenne az áram

Karsai Béla: A hazai makrogazdasági politika egyértelműen elhibázott

Hegedűs Miklós: Az energiaellátás nincs veszélyben, így válságról sem lehet beszélni

Kaderják Péter: Mind nagyker-, mind kiskerszinten speciális és monopolizált a piac

Lengyel Gyula: Állami kontroll és az MVM nélkül még drágább lenne az áram-->