Tajvan a választások után: egy alternatív Kína-sztori

A választások nem pusztán hatalomváltást jelentenek: a tajvani politikai élet alapvető törésvonalát a szárazföldhöz, tehát a Kínai Népköztársaságot irányító pekingi kormányzathoz való viszonyulás jelenti, ennek a viszonynak pedig természetesen óriási gazdasági jelentősége van -írja Concorde brókerház elemzése.  
 
A Pekinghez való viszony tekintetében a békülékenyebb, józanabb álláspontot paradox módon a Kuomintang, a kommunista irányba fordult szárazföldről 1949-ben a partoktól 160 km-re lévő Tajvanra menekült politikai erő mai vezetői képviselik, mindenekelőtt nyíltan vállalt gazdasági megfontolásokból, a hatalmat most elveszítő Progresszív Demokrata Párt pedig radikális függetlenség-párti irányvonalat képviselt kormányzása alatt.

Ez a radikalizmus odáig ment, hogy a sziget 23 milliós lakosságának egy jelentős részében kétségkívül erősödő tajvani identitásra alapozva a kormányzat megkísérelte a szuverén államiság elérését, ami az "egy Kína elv" senki által nem támogatott felrúgását jelentené. 
 
 Mint ismeretes, a nemzetközi közösség, benne a sziget fő támaszának számító Egyesült Államok soha nem ismerte el önálló államként Tajvant. Az 1949-es szakításkor azért, mert éppen így próbálta megjeleníteni a szárazföldön uralkodó kommunisták illegitimitását, tehát a tajvani vezetést fogadta el Kína legitim képviselőinek, 1971-től pedig, - amikor is a Nixon-adminisztráció a szovjet-kínai viszony feszültségeit kihasználva, és azok elmélyítését célozva felvette a diplomáciai kapcsolatokat Pekinggel - éppen azért nem tehette ezt, mert az a szárazföldi Kína számára elfogadhatatlan lett volna, és természetesen az lenne ma is.
 
A most elbukó kormány politikája érthető módón felbőszítette Pekinget, sőt gyakran nagyon kellemetlen volt a Tajvan katonai biztonságát garantáló, de a sziget államiságát el nem ismerő Egyesült Államok számára is. A pénzben úszó tajvani kormány ezzel sem törődve kisebb államokat próbált meg anyagi előnyök fejében rávenni arra, hogy ismerjék el őket önálló államként, és támogassák ENSZ tagságuk megadását - ezt a gyakorlatot hívta a nemzetközi sajtó "csekkönyv-diplomáciának".

Sok korlátozó intézkedést alkalmaztak, a szárazföldi kínaiak gyakorlatilag nem utazhatnak Tajvanra, miközben a tajvani lakosok korlátozás nélkül mehetnek a szárazföldre, sőt, több mint egy millióan már ott is élnek, a gazdasági kapcsolatok pedig már így is nagyon intenzívek, annak ellenére, hogy a tajvani vezetés ellenállása miatt még közvetlen repülőjárat sincs Tajpej és a szárazföld között, csak Hong Kongon keresztül működik köztük a légiközlekedés.
 
A választási küzdelem heves volt ugyan, de ezúttal Peking feltűnő tartózkodással figyelte az eseményeket, nyoma sem volt a korábbi kampányokba kontraproduktív módon "besegítő" haditengerészeti erődemonstrációknak. Sőt, Peking odáig ment az önmérsékletben, hogy a tajvani elnökválasztási kampány szempontjából is a lehető legrosszabbkor kezdődő tibeti zavargásokra csak némi késlekedés után reagált a tőle ilyen esetekben megszokott nyers erőszakkal.
A függetlenséggel kacérkodó kormánypárt, amely a januári parlamenti választásokon már elsöprő vereséget szenvedett, leginkább a szárazföldi Kína diktatórikus viszonyaival indokolta a közeledés elutasítását, azonban sem a tibeti események, sem a Kuomintang által beengedni tervezett szárazföldi kínai turisták nyilvános utcai vizelés iránti vonzalmára figyelmeztető plakátsorozat nem tudta felülírni a gazdasági szempontokat - a Kuomintang jelöltje meggyőző fölénnyel megnyerte a választásokat.

Az eredmény mindenhol megnyugvást hozott, a kormánypárt nem késlekedett elismerni vereségét, az Egyesült Államok is beérte "hozzászólásként" annyival, hogy egy humorosnak is felfogható katonai erőfitogtatással újra hitet tegyen Tajvan biztonsága, sajátos különállása mellett.

Az történt, hogy néhány nappal a választás után a Pentagon nyilvánosságra hozta, hogy 2006 augusztusában, tehát másfél évvel ezelőtt "véletlenül" Tajvanra szállították néhány interkontinentális ballisztikus rakéta fejrészét, nukleáris töltet nélkül. A közlemény szerint, melynek megírása közben kétségkívül remekül szórakoztak az amerikaiak, helikopterekhez való akkumulátorokat akartak küldeni az egyébként teljes amerikai haditechnikai támogatást élvező Tajvannak, de hogy, hogy nem, összecserélték az akkumulátorokat az interkontinentális ballisztikus rakéták fejrészének elemeivel.

Az ember szinte látja maga előtt Smith őrmestert a raktárban, amint rossz sorban fordul be a targoncájával, és már kész is a kalamajka. Mindössze fél év után, tavaly januárban a tajvaniak észrevették, hogy nem akkumulátorokat kaptak, majd további 14 hónap után - mely alatt állításuk szerint természetesen nem tanulmányozták a szerkezeteket - az is világossá vált számukra, hogy ezeket a valamiket vissza kellene szállítaniuk...egy szó mint száz, az USA azt üzente Pekingnek, hogy Tajvant továbbra is kész mindenáron megvédeni, katonai szövetségük sziklaszilárd.

 
 
Sajátos különállásból egy sajátos integráció felé
 
Tajvan új elnöke, az amerikai Harvard egyetemen jogász diplomát szerzett Ma Jing-csou alapjaiban új programmal került hatalomra, jól láthatóan csak a gazdaság érdekli, ezért lehet érdekes a történet befektetői szemmel is. Nem pusztán fel fog oldani egy sor korlátozást, hanem egy, a szárazföldi Kínával kötendő intézményes gazdasági integrációt szeretne létrehozni. Ennek mintája az Európai Unió (!), melyet egyébként régóta, rendkívül behatóan és első látásra érthetetlen okokból tanulmányoznak a kínai és tajvani kutatók, politikusok.
 
Ez az integráció nyilván nem egyik pillanatról a másikra jöhet létre, egy sor, a gazdaság szempontjából jótékony intézkedés viszont gyorsan éreztetni fogja a hatását. Hónapokon belül lesz közvetlen repülőjárat, fogadják a szárazföldről érkező turistákat, lehetővé teszik kínai cégek leányvállalatainak, hogy Tajvanon részvényeket bocsássanak ki, a kormányzat hatalmas pénzügyi tartalékaiból pedig nagy volumenű infrastrukturális fejlesztések kezdődnek. 
 
Ezek révén, valamint a pekingi vezetésnek a tajvani gazdasági érdekekkel kapcsolatos várható nagyvonalúságának eredményeképpen a sziget gazdasága jelentős lökést kaphat, illetve borúlátóbban nézve a dolgokat, sokkal jobban ellenállhat a globális lassulásnak, mint a szárazföld felé való nyitás nélkül. A politikai hangulat villámgyors felmelegedését jelzi, hogy másfél héttel ezelőtt már találkozott is Vincent Siew, újonnan megválasztott tajvani alelnök Hu Csin-tao-val, a Kínai Népköztársaság elnökével - ilyen magas szintű találkozóra 60 éve nem volt példa. 
 
Bár a folyamat valószínűleg a gazdaság egészének jót tesz, néhány szektor különösen jól járhat, az idegenforgalom például robbanásszerű növekedésre számíthat, ha megérkeznek a Peking által is terelgetett kínai turisták: egyes számítások szerint napi 10 000 kínai turista költése önmagában 0,67 százalékkal növelné a tajvani GDP-t.
 
A nyitás nyilván csökkenti a gazdaságnak az amerikai folyamatoktól való függését, de aligha szünteti meg azt, tehát egy ideig még az amerikai technológiai szektor teljesítménye biztosan meghatározó lesz a tajvani részvénypiac számára.  
 
Ezzel a kockázattal együtt hosszabb távon a politikai fordulat eredményeként Tajvan befektetési szempontból egyre inkább egy alternatív Kína-sztorivá fog válni, azaz a kínai növekedés megvásárolható lesz olyan formában is, amely nem, vagy csak tompítva tartalmazza a "nagy" Kína politikai és transzparencia kockázatát. Arról természetesen szó sincs, hogy a kedvező politikai változások védetté tennék ezt a piacot a globális hatásoktól, de egy kínai növekedéshez kötött eszközöket már eleve tartó befektető portfolióját jól kiegészítheti a tajvani részvénypiac teljesítményét követő, jól diverzifikált pozíció, leginkább egy vezető indexet követő ETF - hívja fel a figyelmet a Concorde elemzése.  
 
A piac a fentieknek megfelelően pozitívan reagált az eseményekre, a januári parlamenti választások után az MSCI Taiwan index - melyet leképez egy amerikai dolláros ETF - vad emelkedésbe kezdett, közvetlenül az elnökválasztás előtt és után is hasonlóképpen viselkedett, azóta megjárt egy lefelé kört, majd a néhány napos korrekció után ismét emelkedett, és az elmúlt napokban visszatért azokra a szintekre, amelyekre az elnökválasztás utáni eufória hullámain jutott fel. 

EWT (iShares MSCI Taiwan Index Fund)

Concorde-->