Uzsorakamatok: mókuskerékben

A plafon bevezetésének terve mindenképpen üdvözlendő: egyrészt nemzetközi példák sora igazolja, hogy van létjogosultsága – így vélhetően átmenne a szabad versenyért aggódó Alkotmánybíróságon is –, másrészt nyilvánvaló, hogy a túl messzire ment hazai szolgáltatókat is valahogy keretek közé kell szorítani.

Az egyetlen komolyabb aggály, amely a THM maximális mértékét szabályozó törvény kapcsán felmerült, hogy az drágulást hozhat a piacon: vagyis a pénzügyi szolgáltatók reflexből közelítenék áraikat a meghatározott csúcshoz. Ez a felvetés viszont – ismervén a jelenlegi piaci körülményeket – egyáltalán nem életszerű: egyetlen bank sem teheti meg ugyanis, hogy hiteleinek kamataival utána próbáljon menni a horro-risztikus árakkal operáló pénzügyi vállalkozásoknak, hiszen akkor akár azonnal becsukhatja a boltot. (Ráadásul egy bank és egy gyorskölcsönt nyújtó pénzügyi vállalkozás célcsoportja is merőben más.)

Komoly fenntartásokra ad viszont okot, hogy egy ilyen jogszabálynak meglehetősen korlátozott hatása lenne: jelenleg ugyanis mindössze három-négy olyan pénzügyi szolgáltató működik a piacon, amelynek a mindennapi életére befolyást gyakorolna a változás. A több száz százalékos THM leszorítása pedig mindössze annyit eredményezne ezeknél a cégeknél, hogy szűkülne a potenciális vevőkör, hiszen az ár csökkenése miatt szigorítaniuk kellene – a most egyébként nem túl komoly – hitelbírálati sztenderdeken.

Ez pedig nyilvánvaló, hogy részben a nem hivatalos keretek között működő uzsorások malmára hajtaná a vizet, akik természetesen azonnal, bármiféle dokumentum nélkül nyújtanak készpénzkölcsönt. Igaz, hetente változó kamatozással és persze plafon nélkül.