„Az irányelvei a tőke szabad áramlását írják elő” – hangoztatta prezentációjában Klaus Ossmann, az Európai Bizottság közgazdásza. A frissen csatlakozott uniós tagállamok azonban a nyugdíjrendszerüket egyfajta szociális ellátásként kezelik, és emiatt az állam a kelleténél nagyobb mértékben próbálja befolyásolni a pénztárak befektetési politikáját; előírja például, mennyi állampapírt kell minimálisan tartani a kasszáknak, vagy korlátozza a külföldi eszközök arányát az alapokban.
Ilyen típusú korlátozás a jelenleg még nem EU-tag Horvátországban is létezik – derült ki Peter Vlaic, a horvátországi nyugdíjalap-kezelők szövetsége képviselőjének előadásából. Déli szomszédunknál a kaszszáknak eszközeik legkevesebb 50 százalékát kell állampapírokban tartaniuk, és legföljebb vagyonuk 20 százalékából vásárolhatnak külföldi papírokat. A vagyonkezelők egyetértenek az állami korlátozásokkal, és a horvát kasszák vagyonának 94 százaléka hazai instrumentumokban van.
Bár a legtöbb országban a kockázatok mérséklése érdekében hoznak a nyugdíjpénztárak befektetési politikáját korlátozó jogszabályokat, előfordulhat, hogy éppen azért szükséges új szabályozókat bevezetni, mert a vagyonkezelők túlságosan óvatos stratégiája veszélyeztetné a hosszú távú hozamokat. „A korábbi magyar nyugdíjpénztári rendszerben a kasszáknak esélyük sem volt arra, hogy a jövőben rendes nyugdíjat biztosítsanak a tagjaiknak” – mondta előadásában Hamecz István, az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója. Magyarországon hiába voltak engedékenyek a hatóságok, a befektetési politikák konzervatívak maradtak, ezért be kellett vezetni az úgynevezett választható portfóliós rendszert (VPR).
