A biztosítók szavatolótőkéjére vonatkozó jelenlegi szabályozás (Szolvencia I.) az EU-ban már évtizedek óta létezik, ám ez nem veszi kellőképpen figyelembe a társaságok portfóliójának és tevékenységének kockázatát. A módosítás fő célja egy olyan rendszer létrehozása, amely jobban eleget tesz a biztosítók valódi kockázataiból fakadó elvárásoknak.
Jelenleg a biztosítók egy viszonylag egyszerű, egységes képlettel számolják szavatolótőkéjüket, ez azonban nem tükrözi a valódi kockázatokat – magyarázza a kritikákat Horváth Gyula aktuárius, a Deloitte vezetési tanácsadás üzletágának igazgatója. Az új szabályozás ugyanakkor nemcsak a számítás módját változtatja meg, hanem magát a kockázatmenedzsmentet is. Az új számítási modell nem elég – mondja a szakértő –, azt is időről időre be kell majd mutatni a pénzügyi felügyeletnek, hogy a gyakorlatban is működőképes. Szerinte a változás egyik legjelentősebb haszna az aktív kockázatmenedzsment lesz.
A társaságoknak az új rendszerben meg kell határozniuk a kockázatviselési hajlandóságukat, és ennek megfelelő kockázatkezelési szabályzatokat kell bevezetniük. Az aktív kockázatmenedzsment üzleti haszna – véli Horváth Gyula –, hogy a biztosítók saját tőkeerejüknek megfelelő kockázatokat vállalnak, esetleg bizonyos tevékenységeket jobban meggondolnak majd.
Élesben 2012 októberében indul az új szabályrendszer, ám ehhez még jogszabály-módosításokra is szükség lesz, illetve több, egyelőre kérdéses probléma is tisztázásra vár. A szabályozás tényleges használatbavétele időigényes feladat, hiszen jelentős közzétételi követelményeket tartalmaz a jelenlegi felügyeleti szabályokhoz képest.
