A szürke- és feketefoglalkoztatás miatti anyagi kiszolgáltatottság már rövid távon is veszélybe sodorhatja a munkavállalókat, miközben a társadalombiztosítási rendszer egyre alacsonyabb színvonalú ellátást biztosít, a makrogazdasági egyensúly megőrzésének kényszere pedig megköti az állam kezét.
A nyugat-európai országokban is kellett a gazdasági válság ahhoz, hogy a lakosság megtakarítási hajlandósága növekedjék, fogyasztása visszafogása révén csökkentse eladósodottságát, és visszapótolja a befektetésein elszenvedett veszteségeket.
Magyarországon – ha nem is ilyen mértékben – szintén érzékelhető a felhalmozásra való törekvés, bár a javuló adatok mögött inkább a további hitellehetőségek drasztikus szűkülése áll. Érthető módon ezek a lakossági megtakarítások a lehető legkisebb kockázatot hordozó befektetési formákba, javarészt bankbetétekbe vándoroltak. Összességében elmondható tehát, hogy – még ha kelletlenül is, de – sokan újragondolják a hosszú távú céljaikhoz szükséges pénz előteremtéséhez, illetve megtartásához szükséges lehetőségeket.
Ebben a helyzetben több olyan folyamat indult be, amely ráerősíthet a magyar lakosság pénzügyi kultúrájának sokak által áhított fejlődésére. A nagy összefogással vagy partizánakcióként indított internetes, nyomtatott vagy televíziós pénzügyi kultúrmissziók mellett most olyan jelenségekkel is szembetalálja magát a pénzügyeit üggyel-bajjal manőverező ember, amelyek forintosítható előnyökkel vagy hátrányokkal járnak, tehát igazán meggyőző érveket sorakoztatnak fel.
