Kiváló évet zártak tavaly a hazai magánnyugdíjpénztári alapok. A portfóliók között egyetlen egy sem volt, amelyik mínuszba került volna, sőt átlagosan több mint 20 százalékos hozamot értek el az alapok, vagyis a kasszáknak nagyrészt sikerült ledolgozniuk a 2008-as veszteségeket, amikor a nyugdíjalapok a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) számításai szerint mintegy 20 százalékos mínuszba kerültek.
A tavalyi óriáshozamok ellenére hosszú távon nézve aligha lehetnek elégedettek a magánnyugdíjpénztári tagok, pénzük ugyanis alig gyarapodott az pénztárak indulása óta eltelt tizenegy esztendő során, sőt örülhetnek, ha éppen csak megőrizte az értékét. 1998 óta ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint átlagosan 7,38 százalékos volt az éves Magyarországon, ezt pedig a MoneyMoon pénzügyi tanácsadó cég adatai szerint az alapok mindössze kétharmadának sikerült csak elérnie vagy túlszárnyalnia, tíz százalékos vagy afölötti hozamot pedig egyetlen nyugdíjalap sem ért el.
A különbségek markánsak: a legmagasabb évesített hozam 9,91 százalékos, a legalacsonyabb pedig 5,21 százalékos lett, ami azt jelenti, hogy 100 ezer befizetett forintból a legjobb pénztár 10 év alatt mintegy 257 ezret, a legrosszabb alig 166 ezer forintot csinált volna. Hosszabb távon még durvább lenne a különbség. Harminc év után például a legjobb pénztárban a már említett hozam mellett több mint 1,7 millió forint lenne 100 ezer forintból, míg a legrosszabban kevesebb, mint 460 ezer forint feküdne csak a számlán.
A 11 éves hozamok egyébként elsősorban a 2008-ban és 2009 elején tapasztalt tőzsdei esések miatt gyengék. Erre utal legalábbis, hogy azok a pénztárak, amelyeknél már 2008-ban működött a választható portfóliós rendszer (vpr), és emiatt növekedési portfóliójuk akkor az átlagosnál jobban visszaesett, növekedési alapjukkal a lista hátsó felébe kerültek. 7 százalék alatt maradt például az OTP, az Évgyűrűk és az Axa növekedési alapjának átlaghozama is. A vpr-es kasszák klasszikus alapjai viszont a válságot viszonylag szerény árfolyamcsökkenéssel vészelték át, a legjobb alapok között számos alacsony kockázatú van, emellett a vpr bevezetésével 2009-ig kiváró kasszák a növekedési alapjai kerültek még a legjobban közé.
Érdekesség, hogy a kis pénztárak jobb hozamokat érnek el a nagyoknál. A magánnyugdíjpénztárak 11 éves hozamai alapján például a legkisebb taglétszámú magánkassza, az Életút viszi a prímet, klasszikus alapja 1998 óta a MoneyMoon pénzügyi tanácsadó cég számításai szerint átlagosan évi 9,91 százalékos hozamot ért el, kiegyensúlyozott alapja pedig 9,31 százalékot hozott évente. Az 57 nyugdíjpénztári alap top 10-es listájára egyébként mindössze két nemzetközi pénzügyi intézményi háttérrel rendelkező nyugdíjpénztár klasszikus alapjának sikerült felkapaszkodnia, az Erstéének és az Axáénak.
A képet persze árnyalhatja, hogy tavaly új időszámítás kezdődött a magánnyugdíjpénztáraknál a választható portfóliós rendszer (vpr) bevezetésével, így a korábbi hozamadatokból még nehezebben lehet következtetni egy-egy pénztár jövőbeni teljesítményére. Csakhogy a tavalyi hozamok alapján sem muzsikálnak rosszul a kis pénztárak. Bőven a szektorátlag fölött teljesített például a Honvéd, a Villamosenergia-ipari Társaságok nyugdíjpénztára (VIT) vagy a Dimezió.
