Ritka a tőzsdei tőkeemelés
Hogy a többi, potenciálisan tőzsdeképes cég miért nem akar a parkettre lépni, annak számos oka lehet. „A tőzsdei bevezetések számát alapvetően négy tényező határozza meg: a gazdaság mérete és állapota, a tőkebevonás lehetőségei, a vállalatok érdekeltsége az átláthatóságban, valamint a bizalom a közép- és hoszszú távú kilátásokban” – mondta lapunknak Patai Mihály, a BÉT elnöke. A rendszerváltás utáni évtized a pesti parketten a korábban kimaradt évtizedek pótlását is hozta, így volt olyan esztendő, amikor 16 részvényt vezettek be. Az új évezredben azonban ez a kezdeti lendület elfogyott, ráadásul a bőséggel és a vállalkozások számára rendkívül kedvező feltételekkel elérhető hitelek joggal tűntek egyszerűbb, könnyebben megvalósítható tőkebevonási lehetőségnek – magyarázza a BÉT elnöke.
A tőzsdei jelenléttel járó nagyobb transzparencia is elriaszthatja a potenciális cégeket – mondják a szakemberek. „A társaságok sokszor nem akarják vállalni ennek a terhét és költségeit” – mondja Szécsényi Bálint, az Equilor ügyvezető igazgatója. A mégis parkettre lépő társaságok viszont akár előnyt is kovácsolhatnak a nagyobb átláthatóságból. Szécsényi szerint ennek ugyanis marketingszempontból lehetnek előnyei. A másik gyakran emlegetett ok, amely miatt még megérheti tőzsdére vinni a céget, az adózás: egy tőzsdén jegyzett társaságból ugyanis olcsóbban ki lehet venni a nyereséget osztalék formájában.
Maga a bevezetés egyébként nem is jelent nagy költséget. „Néhány millió forintba kerül csak a listázás” – mondja Szécsényi. A tőkeemelés viszont már komolyabb jogi, számviteli és anyagi terhet róhat a társaságokra, a költségek a kibocsátás értékének 3,5-4 százalékát is elérhetik, így az Equilor ügyvezetője szerint néhány milliárd forint alatt nem éri meg a parketten tőkét bevonni. A 2008 végén kitört válság szintén bénítólag hatott a bevezetésekre, hiszen befektetési szándék híján a legkiválóbb cég sem tud a számára kedvező módon tőkét vonzani. Az idén már javult valamelyest a helyzet. „Két bevezetés is történt a BÉT-en (Appeninn Nyrt., Hybridbox Nyrt.), napjainkban zajlik a Pannónia Életbiztosító igazán jól látható kommunikációja, és még várunk egy, esetleg két új részvényt” – mondja Patai.
A Pannónia Életbiztosító bevezetése Patai szerint egyébként két szempontból is jelentősebb az átlagosnál is: egyrészt a társaság a nyugati börzéken nagy súlyú biztosítási szektor első képviselője a pesti tőzsdén, másrészt jól láthatóan rajzolja fel egy magyar befektetők alapította vállalkozás regionális jövőképét, amely igazi tőzsdei sikersztori lehet. Az, hogy a társaság most parkettre lép, egyébként nem meglepő. „Ezt ígértük a befektetőknek, a tőzsdére lépés az üzleti modellünk része volt” – magyarázza Gaál Csaba, a biztosító vezérigazgatója. A cég azt szeretné, ha ügyfelei egyúttal tulajdonosokká is válnának, erre a világ számos nagy biztosítójánál van hasonló példa. Az ilyen bázisú tulajdonosi kör bevonására pedig Gaál szerint a legjobb lehetőséget a börze teremti meg.
A biztosító nagyjából 10 milliárd forintnyi tőkét szeretne szerezni a tőzsdére lépéssel, ehhez a kisbefektetőket intenzív reklámkampánnyal és a nagyobb vidéki városokban megrendezett roadshow-kal próbálja megszólítani, emellett a biztosításokat értékesítő közvetítők is segítenek a részvények eladásában, és egy direkt befektetői vonalat is létrehozott a cég. Az intézmények körében eközben elemzői prezentációkkal népszerűsítik a Pannónia Életbiztosítót.
Hogy milyen eredménnyel zárul majd a jegyzés, még nem tudni, a tőzsdéhez közel álló szakemberek azonban szurkolnak a társaságnak. „A pozitív példák meghozhatják más cégek kedvét is parketten való tőkebevonásra” – mondja Szécsényi Bálint. Az Equilornál már most is több társaság érdeklődik egyébként a tőzsdei bevezetés és tőkeemelés lehetőségéről. VG
