Oguzhan Dincer, Russell Gregory-Allen és Hany Shawky a témában végzett eddigi kutatásokat összegezve arra a következtetésre jutnak, hogy nincs egyértelmű összefüggés egy adott befektetési cég profitja és az MBA-vel rendelkező menedzserek alkalmazása között. Az viszont látható, hogy az MBA végzettségű szakemberek által (is) irányított vállalkozások magasabb kockázatot vállalnak, mint azok, amelyeket CFA-k (Chartered Financial Accountant, Okleveles Pénzügyi Elemző) irányítanak.
A Financial Times szerint ez a felfedezés azért érdekes, mert összhangban van azzal a képpel, amely a közvéleményben él az MBA és a CFA közötti különbségről. Eszerint az előbbi optimistán közelít a helyzetekhez és hajlamos azt hinni, hogy nyereséggel zárul minden, amibe belevág, ezt erősíti az a tény, hogy ért az eladáshoz. Az utóbbi viszont óvatosabb és inkább az íróasztala mögött ülve elemez, semmint hogy az ügyfelekkel találkozzon. A közvélekedés szerint az MBA legszívesebben befektetési bankárként dolgozik, míg a CFA inkább pénzügyi elemzőként vagy gazdasági igazgatóként találja meg a helyét.
A lap emlékeztet arra, hogy egy mély ismeretekkel rendelkező, de hatékony kommunikációra képtelen üzletember vélhetően alul marad a jól reprezentáló, de kevesebb tudással bíró ellenfelével szemben. Vagyis semmi nem garantálja, hogy aki jól halandzsázik, rövid távon nem fog annyit keresni, mint egy tanult elemző. Elvileg idővel azután a szakértő győz a kommunikátor felett, de az elmúlt 40 év pénzpiacának tapasztalatai nem feltétlenül igazolják ezt.
Ráadásul a felmérés kimutatja, hogy nincs olyan képzés, amely szükséges vagy elégséges lenne az üzleti sikerhez. Az elmúlt években olyan befektetők is komoly vagyonra tettek szert akik nem rendelkeztek MBA-vel, sőt, olyanok is, akik egyáltalán nem végeztek pénzügyi képzést. A szerző szerint nem mutatható ki, hogy azok a befektetési cégek, amelyek a legjobb egyetemekről válogatják ki a menedzsereiket, valóban a legjobb eredményeket érik is el. Sőt, sok esetben akadályt jelent számukra az, hogy nem tudnak kiszabadulni bizonyos pénzügyi működési modellek fogságából, amelyeket az oktatás során neveltek beléjük.
