Kevesen tudják, hogy a kötvénypiacok mérete globálisan legalább duplája a részvénypiacokénak, és az arány még magasabb lenne, ha a származtatott eszközöket is ideszámolnánk. Így nem csoda, hogy a portfóliókialakítási lehetőségek is legalább olyan tágak. A részvénypiacihoz hasonló, regionális és iparági diverzifikáció előnyei mellett ugyanazon kibocsátó kötvényeinek megvásárlása esetén is sokszor felmerülhet választási lehetőség, akár a kötvények lejáratát, akár a devizanemét tekintve, egyéb speciális konstrukciókról – mint például a visszahívhatóság vagy a részvényre való átválthatóság – nem is beszélve.
A vállalati eszközosztály azért is kedvelt befektetési forma, mert a vállalati papírok az állampapírokhoz képest hozamfelárat kínálnak – cserébe persze valamivel magasabb a befektető által vállalt kockázat. E papírok árfolyama egyrészt ennek a felárnak a mozgásától, másrészt a mögöttes állampapír hozamának alakulásától függ. A fejlett világban a jelenlegi alacsony állampapírhozam-szintek mellett az alacsonyabb hozamfelár is nagyon értékes tud lenni, hiszen a papír teljes hozamának jelentős arányát ez képviseli.
Európában a befektetési kategóriájú, nem pénzügyi vállalatok átlagos hozamfelára 120 bázispont körül van, a teljes lejáratig számított hozam pedig nagyjából 4 százalék, így tehát a felár adja a papír „értékének” majdnem harmadát. Paradox módon a nagy, fejlett piaci, jó hitelminősítésű vállalatok kötvényeinek hozama akár az államkötvényekénél is stabilabb tud maradni, főleg a körülöttünk zajló európai államadósság-válság piaci hatásait figyelembe véve.
