Zsoldos Miklós (48) gondolt egy merészet és nagyot, s úgy döntött: egy egész évre kiszáll az üzletből, s csak azt csinálja, amihez kedve van. Az Union Biztosító elnök-vezérigazgatója július tizenötödikétől minden rangjától, beosztásától megválik, és a családjával külföldön pihen, tervezi a jövőt. Attól nem tart, hogy visszatérte után nem lesz munkája. Mint mondja, ő már csak olyan, hogy a feladatok, kihívások mindig megtalálják.
– Fogja magát és egyszerűen lemond az elnök-vezérigazgatói posztról?
– Igen, az egy év munkaszünet ezzel is jár.
– Nagyon hirtelen jöhetett ez a döntés, hiszen amikor nyilvánosan is bejelentették, még nem volt meg az utódja.
– Nem hirtelen jött ötlet, régóta érlelődött bennem. Az elhatározás egy hosszú folyamat eredménye. Mivel nagyon sokat köszönhetek a cégnek, s szeretek is a cégcsoportnál dolgozni, ezért időben beszéltem a vezetőkkel. Körülbelül egy év áll rendelkezésre a bejelentéstől a stafétabot átadásáig. Amikor a nyilvános közlemény megjelent, a háttérben javában folyt az utód keresése, s azóta már meg is van: házon belülről érkezik, tehát jól ismeri az itteni folyamatokat. Körülbelül hat-kilenc hónapot dolgozunk együtt, így a vezérváltás biztosan zökkenőmentes lesz.
– Nemcsak elnök-vezérigazgató az Unionnál, de az anyacég, a Vienna Insurance Group (VIG) Senior Advisory Board tagja, magyarországi munkájának felelőse, az Erste Biztosító felügyelőbizottságának elnökhelyettese, a csoport nemzetközi marketingvezetője. Júliustól ebből semmi sem marad?
– Mindenről lemondok. Ezt is időben megbeszéltük, tehát itt sem marad hiány mögöttem. Mivel azonban pihenés közben sem tudom kikapcsolni az agyamat, meg nem is akarom, elhatároztam, hogy az egy év alatt „kikapcsolódásként” egy-két üzleti modellt tanulmányozok. Olyan biztosítási modelleket, amelyekről azt gondolom, egyszer sikeresek lehetnek Kelet-Közép-Európában is. Hiszek abban, hogy ha véget ér e hosszú szabadság, akkor ezekkel dolgozom majd.
– Hol? Itt?
– A cégcsoport szeretné, ha ide jönnék vissza 2012 nyarán, tehát erről biztosan tárgyalunk a jövő évben. De most júliustól egy évig nem akarok semmilyen pénzkereső tevékenységet végezni.
– Hogy érezte magát a döntés után? Megkönnyebbült, hogy milyen jó is lesz lazítani? Vagy inkább megijedt, hogy te jó ég, mi lesz egy év után…
– Nincs bennem félelem. Tudtam és tudom, hogy nem maradok munka nélkül. Engem eddig mindig megtaláltak a feladatok.
– Nem mondja, meg nem is úgy néz ki, de az ember azt gondolná, kiégett a sok munkában, az állandó profithajszolásban. Vannak helyek, ahol ilyenkor szabadságot adnak a fontos vezetőnek, csak azért, hogy biztosan megtartsák a pihenő után is. Tetszene önnek egy ilyen vállalati modell?
– Az angolszász kultúrában ez ismert megoldás, az európaiban kevésbé. Első számú vezetőnél ez nehezen megvalósítható. Megértem ezt. Egyébként már nagyon kíváncsi vagyok, hogyan hat majd ez a kikapcsolódás rám, hogyan érzem majd magam. Eddig néhány hetes szabadságon kívül nem volt módom arra, hogy ne dolgozzam. De azt sem szeretném, hogy ez passzív szakasz legyen az életemben.
– Négy gyerek mellett nem lehet passzív…
– A négy gyerekből a két kicsi lesz velünk, a két nagy már önálló életet él. Jó lesz velük tölteni az időt, de napi szinten szeretnék sportolni is. Talán megtanulok golfozni. Remélem, élvezni fogom, hogy határidő nélkül, lazán azt csinálom, amit akarok. Az említett üzleti modelleken is bőven lesz időm gondolkodni, s már ezt is előre élvezem.
– Ha megjelenik ez az interjú, sokan irigylik majd önt. Hogy meg merte tenni azt, amit sokan szeretnének, de vagy félnek lépni, kiszállni a napi robotból, vagy anyagi okokból nincs rá lehetőségük.
– A cégvezetők többségénél nem az anyagi háttér az akadály. Persze az is fontos, de itt már másról van szó. Sok embernél a legnagyobb akadály a döntés maga. Panaszkodni könnyű, de lépni, változtatni már nehéz.
– Emlékszik még arra a pillanatra, amikor először ötlött fel önben, de jó lenne egy évig pihenni, kikapcsolódni? Mennyi idő alatt jutott el a gondolattól a döntésig?
– Nem tudom, de ez hosszabb folyamat volt, az biztos. Azonban egyre gyakrabban merült fel bennem, aztán beérett a gondolat. Döntöttem. Ha valaki hosszú időn keresztül első számú vezetőként dolgozik, a munka felemészti az energiákat. Tudatosan bevezettem néhány védekező szabályt, hogy valamennyire töltődjem is, de a tizenegy év az tizenegy év. Pedig negyedévente néhány napra vagy egy hétre elmentem a családdal kikapcsolódni. Hetente egy estét csak a feleségemmel töltök, a gyerekek nélkül. A hét végére nem szervezek vállalati programot, a munkámat is félreteszem, amikor felébred a család. Ezekkel a szabályokkal jó darabig el lehet működni, s így az ember mindent beleadhat a munkába. De mindennek ára van. Mostanában jöttem rá, milyen jó együtt reggelizni a családdal. Ebben az évben számomra az is nagy meglepetést jelentett, hogy milyen nagy örömet tud jelenteni, ha az ember elviszi a gyerekét az iskolába. Velem ez nagyon sokáig nem fordult elő. A középső lányomat mostanában én kísérem el, s egészen váratlanul ért, hogy mekkora élményt ad nekem is az együtt töltött idő. Szeretnék a mindennapi örömökből többet átélni, amíg lehet. Ez a történet tehát legalább annyira szól rólam, mint a családról. Legalább annyira akarok a következő egy évben kapni, mint amennyire adni a családomnak.
– Ahhoz, hogy valaki egy ilyen döntést meghozzon, nagyon magabiztosnak – meg talán jómódúnak – kell lennie. Azt kell hinnie, egy év után is tud majd pénzt keresni, lesz állása vagy vállalkozása, s hogy az anyagi tartalékok is elegendők minden helyzetre.
– Elismerem, kell hozzá önbizalom. Az anyagi fedezet is. Mindent végiggondoltam. Tudom, bárhogy alakul az életem, lesz feladatom egy év múlva is. Mint említettem, a főnökeim visszavárnak. De ha másként alakul, azt is kihívásnak tekintem, amire viszont az egyéves feltöltődés alatt bőven felkészülhetek. De elismerem, az, hogy a VIG-nél számítanak rám, jó érzés, s biztos hátteret is jelent.
Az életkori sajátosságokat tekintve a 40–44 és az 53–60 év közöttiek azok, akik leginkább kiugranak a bizniszből. Míg a fiatalabbak esetében sokszor pályaváltásról beszélhetünk, addig az idősebbek inkább betegség, nyugdíjazás miatt vonulnak vissza, vagy ha megtakarításaik lehetővé teszik, akkor az „elég volt” érzés miatt fordítanak hátat a korábbi életüknek. A 40–44 évesek többsége az „egész mást akarok csinálni”, „1-2 évre visszavonulok, több időt akarok tölteni a családdal”, „úgy érzem, kiégtem” válaszokat adta. Az 53–60 évesek körében ezek a mondatok voltak a leggyakoribbak: „a csúcson akarok kiszállni a mókuskerékből”, „elegem volt, jöjjön a pihenés”, „az egészségügyi állapotom miatt visszavonulok”, „van annyi tapasztalatom, hogy ezt tanácsadóként hasznosítsam”. A döntés hátterében karrierváltás, belefáradás, önmegvalósítás, nyugdíjba vonulás szándéka húzódott meg. Ha az üzleti életből „kiugró” felső vezetőkről írunk, korántsem kell Amerikáig mennünk, itt van például a legfrissebb magyar eset: Mosonyi György (62), a Mol vezérigazgatója a múlt hét pénteken jelentette be, hogy lemond tisztségéről. Mosonyi mandátuma eredetileg 2014-ig tartott volna, azonban az Orientpress információi szerint vélhetően személyes okok miatt vonul háttérbe.
Az egyetem elemzése alapján egy nagyvállalat esetében korántsem mindegy, hogy a cég, illetve a topmenedzser mikor jelenti be a távozást. „Drága” információ is lehet ez, ha például tőzsdei cégről beszélünk. Többen például azt jósolták: attól, hogy a Mol bejelentette Mosonyi György április végi távozását – főleg, hogy mindezt péntek délután tette –, nem várható nagyobb árfolyamcsökkenés. Hétfőn azonban a Mol árfolyama 1,05 százalékkal, 23 550 forintra csökkent, kedden pedig további száz forinttal esett.
Az életkori sajátosságokat tekintve a 40–44 és az 53–60 év közöttiek azok, akik leginkább kiugranak a bizniszből. Míg a fiatalabbak esetében sokszor pályaváltásról beszélhetünk, addig az idősebbek inkább betegség, nyugdíjazás miatt vonulnak vissza, vagy ha megtakarításaik lehetővé teszik, akkor az „elég volt” érzés miatt fordítanak hátat a korábbi életüknek. A 40–44 évesek többsége az „egész mást akarok csinálni”, „1-2 évre visszavonulok, több időt akarok tölteni a családdal”, „úgy érzem, kiégtem” válaszokat adta. Az 53–60 évesek körében ezek a mondatok voltak a leggyakoribbak: „a csúcson akarok kiszállni a mókuskerékből”, „elegem volt, jöjjön a pihenés”, „az egészségügyi állapotom miatt visszavonulok”, „van annyi tapasztalatom, hogy ezt tanácsadóként hasznosítsam”. A döntés hátterében karrierváltás, belefáradás, önmegvalósítás, nyugdíjba vonulás szándéka húzódott meg. Ha az üzleti életből „kiugró” felső vezetőkről írunk, korántsem kell Amerikáig mennünk, itt van például a legfrissebb magyar eset: Mosonyi György (62), a Mol vezérigazgatója a múlt hét pénteken jelentette be, hogy lemond tisztségéről. Mosonyi mandátuma eredetileg 2014-ig tartott volna, azonban az Orientpress információi szerint vélhetően személyes okok miatt vonul háttérbe.
Az egyetem elemzése alapján egy nagyvállalat esetében korántsem mindegy, hogy a cég, illetve a topmenedzser mikor jelenti be a távozást. „Drága” információ is lehet ez, ha például tőzsdei cégről beszélünk. Többen például azt jósolták: attól, hogy a Mol bejelentette Mosonyi György április végi távozását – főleg, hogy mindezt péntek délután tette –, nem várható nagyobb árfolyamcsökkenés. Hétfőn azonban a Mol árfolyama 1,05 százalékkal, 23 550 forintra csökkent. -->
