A jegybanki aranyak tárolásának kedvelt helyszínei az amerikai Fort Knox erőd, a New York-i Federal Reserve Bank, valamint a Bank of England trezorjai Londonban. Nem utolsó sorban London jelentősége történelmi eredetű. London hagyományos pénzügyi központ, és a londoni fémtőzsde a fizikai aranykereskedelem abszolút centruma. Sok jegybank egyszerűen azért hagyta Londonban az értékes nemesfémet megőrzésre, mert az egykor ott került a birtokába. A tengeren túli tárolás mellett pedig a Szövetségi Tartalékbank szuperbiztos föld alatti trezorjai valamint az Egyesült Államok stabilitása és gazdasági ereje szól.
A jegybanki arany javarészt az 1971 előtti évekből származik, amikor a papírpénz mögött – ellentétben napjainkkal – állt még aranyfedezet. A második világháború végén életre hívott Bretton Woods-i rendszer volt a történelemben az utolsó, amely az aranyra alapozva rögzítette a valuták átváltási arányát. Az új monetáris rendszer középpontjában valójában már a dollár állt, amely ekkorra átvette a világ első számú tartalékeszközének szerepét.
A dollár egyeduralmát azonban lassan kezdte felőrölni az egyre növekedő kereskedelmi deficit, a növekvő valamint a Lyndon Johnson elnök kezdeményezte szociális jóléti programnak és a vietnami háborúnak a költségei. Végül 1971. augusztus 15-én az Egyesült Államok akkori elnöke, Richard Nixon leállította a dollár aranyra való szabad átváltását. Akkoriban ez a sokkhatásként érte a világot, ami elvezetett a Bretton Woods-i rendszer összeomlásához és a valutaárfolyam lebegtetéses rendszer bevezetéséhez. Bretton Woods után főként az európai jegybankok már nem látták sok értelmét az aranytartalékaik fenntartásának.
2009 második negyedéve óta ismét növekednek a jegybanki aranytartalékok. A trendforduló óta 1.000 tonnával. Kína, India, Oroszország, és más feltörekvő gazdaságok tartoznak a nagy vásárlók közé. Mindez látványos hátat fordítást jelent a hagyományos tartalékdevizáknak, mint amilyen a dollár, az euró vagy kisebb mértékben például az angol font is.