A léte is kétséges, mégis miért maradt erős az euró eddig?
A londoni gazdasági napilap felidézi, hogy az euró májusban 7 százalékkal gyengült a dollárhoz képest; ez tavaly szeptember óta a legnagyobb havi árfolyamveszteség volt a közös valuta szempontjából.
A lapnak nyilatkozó devizapiaci kereskedők szerint a legnagyobb euróeladók között voltak a jegybankok, ami fordulatnak számít, a központi bankok ugyanis eddig általában vásárolták az eurót gyenge euróárfolyamok idején, ezzel is bővítve devizatartalékaik összetételét.
A Bank of America-Merrill Lynch elemzői közölték, hogy kereskedelmi adataik szerint a központi bankok "szokatlanul gyors ütemben" szabadultak az eurótól, miközben a fedezeti alapok és az intézményi befektetők is az eladói oldalon voltak. Richard Cochinos, a ház devizapiaci stratégája szerint a jegybankok egy évvel ezelőtt még az euró gyengülését akadályozták, most azonban a jegybanki tartalékkezelők már "inkább távolodnak az eurótól".
Továbbra is a dollár az első számú tartalékvaluta; a Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatai szerint a világ hivatalos devizatartalékainak 62,1 százalékát tartják dolláreszközökben, az euró részesedése 25,1 százalék. A jegybanki tartalékkezelők még nemrégiben is fontolgatták az euró részesedésének növelését akár 40 százalékig, ám a lap által idézett szakértők szerint sok jegybank most már inkább az angol fontot, illetve az ausztrál és a kanadai dollárt használja a tartalékok összetételének bővítésére.
Az euró erejét nagy londoni elemzőházak is meglepőnek minősítették legutóbbi helyzetértékelésükben. Az egyik legnagyobb citybeli gazdasági-pénzügyi elemzőcég, a Capital Economics közgazdászai minapi tanulmányukban az euróövezeti válság "egyik rejtélyének" nevezték, hogy az euró miért ennyire erős még mindig. A ház londoni elemzői szerint ez különösen "kirívó" egy olyan valuta esetében, amelynek "puszta fennmaradását övezik kételyek már egy ideje".
A cég szerint ennek a jelenségnek az egyik "népszerű magyarázata" az, hogy a piac a jelenlegi válság eredményeként olyan kisebb, de erősebb euróövezet kialakulását várja, amely már jobban hasonlít az optimális valutaközösség kritériumai által meghatározott valutaunióra. Mindemellett a befektetők Németországot - az euróövezet legnagyobb gazdaságát - továbbra is biztos befektetési menedéknek tekintik, ahelyett, hogy teljes egészében kivonnák tőkéjüket az euróövezetből, és ez is alátámaszthatja ezt az elméletet.
A Capital Economics szerint azonban ez a feltételezés nemcsak azért nem állja meg a helyét, mert a devizapiacokra "nem jellemző az ilyen mértékű előrelátás", hanem azért sem, mert még az euróövezet korlátozott mértékű - Görögország és egy vagy két további kisebb tagállam távozásával járó - felbomlásának is súlyos gazdasági-pénzügyi hatásai lennének. Mindezek alapján a Capital Economics londoni elemzői arra a következtetésre jutottak, hogy a piacok valószínűleg "egyszerűen nem veszik nagyon komolyan" az euróövezet felbomlásának kockázatát.
