Folytatódott a kamatvágás

A döntés előtt az elemzők megosztottak voltak, a bizonytalanságot az okozta, hogy augusztusban a külső tagok – meglepetésre – keresztülvitték a kamatcsökkentést. Minden valószínűség szerint most is 4:3 arányban csökkenhetett negyed százalékponttal, 6,5 százalékra a kamat. A külső tagoknak a romló gazdasági kilátások elegendő okot adtak a további lazításra. A kamat csökkentése után hajszállal gyengült a forint.

A tegnapi kamatdöntés tétje nagyobb volt, mint az augusztusi monetáris lazításé. Most az új inflációs jelentés alapján dönthettek a tagok, ami magasabb drágulást jelez, mint a korábbi. A tanács többsége ugyanakkor a jelek szerint nem aggódik az áremelkedés miatt – pedig az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése –, és az augusztusi 6 százalékos infláció sem riasztotta el őket a további kamatvágástól.

„Nem számítottunk a kamatcsökkentésére, mert azt gondoltuk, hogy az inflációs előrejelzését megemeli a jegybank – ami be is következett –, és ilyen inflációs kilátások mellett a további kamatcsökkentéstől átmenetileg eltekint a tanács többsége” – mondta a Világgazdaságnak Török Zoltán. A Raiffeisen Bank vezető elemzőjét ugyanakkor nem lepte meg teljesen a döntés.

„A kamatvágással a tanács teljesen háttérbe szorítja az inflációscél-követés logikáját” – hangsúlyozta Török. „Korábban horgonyt jelentett, hogy milyen inflációs várakozásai vannak a jegybanknak. Ebből lehetett következtetéseket levonni a kamatpolitikára. A monetáris politika kiszámíthatósága és így annak a minősége romlott.”

A kormányzati politika kiszámíthatatlan volt az elmúlt két évben, és egyre inkább erre kezd el hasonlítani a monetáris politika is – mondta az elemző, aki hangsúlyozta: közvetlen piaci hatása nem látszik a lépésnek, de a kamatcsökkentés növekedési áldozatokat okozhat, és a hitelminősítő intézetek esetleg ronthatnak a besoroláson, vagy nem minősítenek fel, ha kiszámíthatatlan a gazdaságpolitika.

Suppan Gergely, a TakarékBank elemzője szerint az enyhülő pénzpiaci kondíciók, az erősebb szinten stabilizálódó forintárfolyam, valamint a reálgazdasági mutatók alátámaszthatják az alapkamat csökkentését, míg az enyhülő, de még mindig jelen levő stabilitási kockázatok, valamint az erősödő inflációs kockázatok a kivárást indokolhatták volna. Az elemző úgy látja, a kamatcsökkentés nem feltétlenül konzisztens a jelentéssel.

A döntésben alulmaradt tanácstagok az infláció miatt aggódhatnak, valamint amiatt, hogy megítélésünk csak a külső folyamatok eredményeképpen javult, hiszen nem történt érdemi előrehaladás az EU–IMF-tárgyalások kapcsán. Ha a felek álláspontja nem közeledik, akkor a forint – részben az alacsonyabb kamat miatt – ismét sérülékennyé válhat.

A hazai növekedés egyetlen forrása 2013-ig az export, a gazdaság termelési potenciálja erősen sérülhetett, ezért a belföldi kereslet dezinfláló hatása kevésbé erős, mint várták – ismertette Simor, aki hangsúlyozta, hogy további kamatcsökkentés akkor jöhet, ha a középtávú inflációs kockázatok mérsékeltek maradnak, és a nemzetközi folyamatok is kedvezőek.

A Monetáris Tanács helyzetértékelésében mindemellett az olvasható, hogy az infláció az előrejelzési horizont túlnyomó részében számottevően a 3 százalékos cél fölött alakulhat, és csak két év múlva, 2014 második felében érhető el a kitűzött inflációs cél.

A hazai növekedés egyetlen forrása 2013-ig az export, a gazdaság termelési potenciálja erősen sérülhetett, ezért a belföldi kereslet dezinfláló hatása kevésbé erős, mint várták – ismertette Simor, aki hangsúlyozta, hogy további kamatcsökkentés akkor jöhet, ha a középtávú inflációs kockázatok mérsékeltek maradnak, és a nemzetközi folyamatok is kedvezőek.

A Monetáris Tanács helyzetértékelésében mindemellett az olvasható, hogy az infláció az előrejelzési horizont túlnyomó részében számottevően a 3 százalékos cél fölött alakulhat, és csak két év múlva, 2014 második felében érhető el a kitűzött inflációs cél.-->