Az 1.550 dollár környékére való átmeneti visszaesés időközben a múlté, és nincs arra utaló jel jelenleg, hogy a közeljövőben számolni kellene e körüli mélységekkel. A tavalyi évet 1.574,50 dolláron zárta Londonban az arany unciája, amihez képest jelenleg az 1.700 dolláros szint a mértékadó. Az árfolyam itt viszonylag stabilnak tűnik, és elemzők sora fogalmaz meg optimistábbnál optimistább előrejelzéseket.
Egyedül a piac spekulatív nagyágyúi vannak híján a túláradó optimizmusnak. Az amerikai Határidős Árutőzsde Felügyelet (CFTC) adatai szerint a legnagyobb amerikai spekulánsok az év egészét tekintve tendenciájában valamivel kisebb mértékben fogadtak az idén a nemesfém emelkedésére, mint 2010 és 2011 éves átlagában.
A november eleji amerikai elnökválasztási kampány véghajrája először destabilizálóan hatott az aranyra, a piac úgy vélte, hogy Obama választási győzelme egyet jelent az elmúlt négy év pénzügy- és gazdaságpolitikájának folytatásával, vagyis a kamatok még egy jó ideig változatlanul a mélyben maradhatnak, és a Fed által újraindított pénznyomda sem fog hamar leállni. Ez két erős érv az arany mellett, amely történelmi adatsorok tanúsága szerint különösen jól érzi magát alacsony reálkamat- és felhíguló dollár-környezetben
A nagyfokú elbizonytalanodást akkor az arany két hónap leforgása alatt 1.500 dollárról 1.900 dollárig való drágulással nyugtázta. Most az év végéhez közeledve hasonló helyzet rajzolódik ki Amerikában. A korábban elhatározott költségvetési megszorításokból fakadóan 2013 elejétől feltáruló „fiskális szakadék” és a törvényben rögzített adósságplafon újbóli elérése ismét merev frontokat eredményez a két párt vitapartnerei között. A másfél évvel ezelőtti analógiára alapozva joggal lehetne számítani arra, hogy az aranyár ismét meredek emelkedéssel válaszol az eseményekre. Az analógia ezúttal azonban nem működik, a nemesfém görcsbe merevedve várja most a fejleményeket.
Mi lehet az árfolyam atipikus magatartása mögött? Egyesek manipulációt sejtenek, a nagy Bullion bankok (a londoni nemesfémpiac árjegyzői), élükön a Goldman Sachs befektetési bankkal sokak szemében számít már régóta mumusnak. A határidős árupiacok kiemelkedő szereplője rendre gyanúba keveredik, és válik tőzsdefelügyeleti eljárások alanyává. Egyértelmű bizonyítékok persze többnyire nincsenek, de a Goldman kétségkívül piacbefolyásoló súllyal rendelkezik és képes eladóként akár tonnaszámra is önteni az aranyat a piacra, amivel öngerjesztő eladói hullámot válthat ki. Vagy éppen a szavak erejével tud nyomást gyakorolni az árfolyamra, mint tette ezt akkor, amikor „Az arany bikapiac vége” címmel adott ki közleményt néhány napja.
Az év utolsó két hete nagy valószínűséggel változatlan körülmények és hangulat közepette fog telni az arany piacán. Ennek egyik jellemzője, hogy feltűnő ellentmondás mutatkozik az Egyesült Államokban a fizikai és spekulatív értékpapírosított aranykereslet között. Míg a fizikai vásárlók intenzíven veszik az aranyat, a határidős tőzsdéken csetlik-botlik az aranyár.
