2012-ben a Mediterrán Klubnak sikerült jelentős engedményeket kicsikarni Németországnál és az Európai Bizottságnál, és ebben a folyamatban egyértelműen Monti vitte a prímet: a brüsszeli bennfentesek szerint „nagy bábjátékosként” ő rángatta zsinóron Rajoyt, Hollande-t és Draghit. Monti befolyását valóban nem lehet túlbecsülni, még akkor sem, ha ízig-vérig a bővítés-színlelés híve volt.
Amikor a közelmúltban megkérdezték, mi az a két dolog, ami segítene Európát visszaterelni a normális útra, azt válaszolta: a stabil kormányzat és az eurókötvény. A sors fintora, hogy most pont miatta került a politika ismét rivaldafénybe, és vált az eurókötvény sorsa újra kilátástalanná, mert Berlusconi és az Északi Liga kétségtelenül a líra ismételt bevezetése mellett fog kardoskodni. Úgy tűnik, a címlapokon a görögöket és a spanyolokat az EU váratlan kockázatainak lehetséges forrásaként most hirtelen Olaszország váltja fel.
Olaszországban, a spanyoloknál és Portugáliában a társadalmi feszültségek robbanásig feszültek. A kétségbeesett fiatalok a saját érdekeiket képviselő radikálisabb politikusokat fognak keresni, ami sajnos a súlyos gazdasági bajok közepette megszokott jelenség.
"Berlusconiról azt írta a Corriere della Sera, hogy ez a választási kampány nyitánya és egyben a vég Berlusconi, a mérsékelt korszak vezére számára. A következő, feltehetőleg március 10-11-én esedékes választásokon formálisan is véget ér a Berlusconizmus. Ez azzal a kockázattal jár, hogy a 2013-as parlamenti többséghez senki nem kap elég szavazatot. A nagyon is elérő erőket egyesítő Demokrata Párt lesz valószínűleg az első politikai alakulat Olaszországban, amelynek a többséghez kis politikai erőkkel kell majd egyezkednie. A zűrzavarból és a gazdaság gyengeségéből pocsék koktél keveredik – véli Gian Paolo Bazzani, a Saxo Bank milánói elemzője.
