Pénzügyi stabilitási szempontból – mutat rá az elemzés – a fióktelepek térnyerése több szempontból sem kívánatos folyamat. Egyrészt növelheti a fogadó ország számára az anyabank országából származó fertőzés kockázatát, másrészt mind a fogadó, mind az anyafelügyeletnél torzíthatja az ösztönzőket az implicit kettős felelősség miatt, ami nagyobb eséllyel vezethet úgynevezett felügyeleti „elnézéshez” bizonyos káros banki magatartásokkal szemben. A következő években pedig a fióktelepi működési formát ösztönző szabályozói elemek további térnyerése várható, ami miatt egyre inkább valós veszéllyé válhat a hazánkban aktív külföldi tulajdonú hitelintézetek egy részének „fiókosodása”. Mindezek alapján – írja a tanulmány – kívánatosabb lenne, ha a hazai bankrendszer működési formájánál a jelenlegi status quo maradna fent, azaz nem nőne a fióktelepi formában működő hitelintézetek száma és piaci szerepvállalása.
A fióktelep egy bankcsoport önálló jogi személyiség nélküli, de gazdálkodási önállósággal rendelkező szervezeti egysége, amelynek nem a működése helyszíne szerinti (fogadó országbeli) hatóság, hanem az anyabanki hatóság látja el prudenciális felügyeletét. Bár a fiókok rendelkeznek önálló mérleggel és eredménykimutatással, a velük szembeni követelések jogilag nem választhatók el az anyabankkal szembeniektől. Magyarországon a fióktelepek száma és bankrendszeren belüli részesedése jellemzően fokozatosan nőtt az elmúlt években. A fióktelepek súlya azonban a növekedés ellenére még kezelhető: a bankrendszer mérlegfőösszegének kevesebb, mint 9 százalékát tette ki 2013 végére.
