Viszonylag jó év, a jövő felélésével

A főbb mutatók alapján viszonylag jó év elé nézhet a magyar gazdaság, ám a piactorzító hatásokkal teli, egyes szektorokra külön sarcokat kivető kormányzati stratégia nem alapozza meg a hosszabb távon fenntartható növekedést és egyensúlyt, miközben egyre nagyobbak a szociális egyenlőtlenségek.

Ezt előrebocsátva mutatta be a Pénzügykutató új prognózisát szerdán Várhegyi Éva tudományos tanácsadó. Az intézet számításai szerint a tavalyi 3,6 százalékról 2,4 százalékra csökken a növekedés üteme, elsősorban annak következtében, hogy a beruházások a múlt évi 14-ről három százalékra esnek vissza. Az uniós pénzekből megvalósított állami fejlesztések üteme nem folytatódhat, viszont a magángazdaság még nem éledezik. Az export lehetne még a húzóerő, de a kivitel mindinkább a járműgyártástól függ, így bármilyen külpiaci bizonytalanság azonnal visszaüthet.

A háztartások fogyasztása a tavalyinál kissé gyorsabban, 1,8 százalékkal bővülhet, a foglalkoztatási helyzet alig javul, a munkanélküliségi ráta pedig nyolc százalékra emelkedhet. A kivitel és a behozatal bővülésének dinamikája megegyezik idén, egyaránt 4,2 százalék körül alakulhat. A költségvetés GDP-arányos hiánya 2,6 százalék lehet, az államadósság rátája 76,2 százalék. A jegybanki kamat tovább ereszkedhet, 1,8, de akár 1,5 százalékra. Más kérdés, meddig lesz ez a szint tartható, ha az amerikai jegybank megkezdi a kamatok emelését.

A forint árfolyama az euróval szemben most éppen erősödik, a dollárhoz képest azonban gyengül, emiatt az olcsóbb olaj hatása kevéssé tud érvényesülni. A labilis kurzus a pénzügyi befektetők értékítéletét tükrözi, a hitelminősítők továbbra is bóvli kategóriába sorolják Magyarországot, a közvetlen külföldi tőkemozgás iránya kiáramlást jelez, ha a bankok kényszerű tőkepótlását nem vesszük figyelembe.

A tavalyi kiugró növekedést a kedvező külső környezet és a választási évhez kapcsolódó intézkedések tették lehetővé. Idén azonban a beruházások elapadnak, befektetői bizalom hiányában a jegybanki hitelprogram is csak igen korlátozott eredményeket érhet el. A bankok elszámoltatása miatt ugyan többletjövedelem keletkezik a háztartásoknál, de romlik a pénzintézetek hitelezési képessége. A versenyszférában alig nő a munkahelyek száma. S minthogy a termelékenység is stagnál, marad az alacsony ütemű potenciális növekedés. Mint Várhegyi Éva fogalmazott, a belső egyensúlyt a gazdaság jövőjét romboló intézkedésekkel őrzi a kormány, ez pedig alaposan megnehezíti a felzárkózást.

Deflációs környezet

Magyarországon nem érzékelhető, hogy a csökkenő árszint miatt az emberek elhalasztanák a vásárlásokat. E hatás elvileg a defláció legnagyobb veszélye – mondta Petschnig Mária Zita tudományos főmunkatárs. De ez azért sem érvényesül nálunk, mert az emberek nem is hiszik el, hogy esnének az árak. Ám a deflációs környezet így is versenyképességi és költségvetési aggályokat vet fel. A kormány rendszeresen felültervezi az inflációt: 2013-ra 5,2 százalékot várt, ehelyett a tényleges adat 1,7 százalék lett, 2014-ben 2,4 helyett mínusz 0,2, idén 1,8 helyett a jegybank szerint nulla százalék várható. A Pénzügykutató mínusz 0,4 százalékot prognosztizál. A felültervezés következménye, hogy bérnyomás alakul ki, ami rontja a versenyképességet és a vállalati jövedelmezőséget, a teljesítménynél nagyobb reálnyugdíj-emelkedés pedig súlyos költségvetési gondokat okoz.