A kínai zuhanás nem újdonság, de az elmúlt hetek kereskedésének hullámai korábban jellemzően nem csaptak túl a határokon. Mostanra azonban már nyilvánvalóvá vált, hogy az esés megfékezése, illetve a gazdasági lassulás megállítása érdekében tett kormányzati, illetve jegybanki lépések nem hoztak eredményt, és a befektetők nem bíznak abban, hogy az esetleges újabbak célravezetőek lesznek.
Ha pedig Kína tovább lassul, és még a megcélzott 7 százalékot se éri el a bővülés, azt közvetlenül megérzik a vele szoros külkereskedelmi kapcsolatban álló ázsiai országok is. Ennek megfelelően tegnap a tokiói Nikkei indexe 4,6 százalékkal, a szöuli Kospi 2,5 százalékkal gyengült, a tajvani Taiex pedig 4,8 százalékos csökkenéssel zárt (utóbbi volt eddig idén a leggyengébben teljesítő ázsiai részvényindex, év eleje óta 20 százalékot veszített).
A kínai felügyelettől függetlenül működő, a külföldiek felé jóval nyitottabb hongkongi tőzsde is alaposan megfertőződött: a Hang Seng index már a múlt héten belépett a medvepiacra (vagyis több mint 20 százalékkal esett legutóbbi csúcsa óta), tegnap további 5,1 százalékkal gyengült. Már az idén eddig a legjobban teljesítő feltörekvők közé tartozó India is szenved: az irányadó Sensex index 2009 januárja óta a legnagyobb, 5,9 százalékos zuhanással fejezte be a kereskedést.
Most mindenki arra vár, milyen újabb lépésre szánja el magát a pekingi vezetés: eszközei lennének rá a világ messze legnagyobb, 3,5 ezer milliárd dollár körüli nemzetközi tartaléka, a vastagon pluszban levő folyó fizetési, illetve külkereskedelmi mérleg mellett.
A jegybanki kamatvágások, a jüan de facto leértékelése, az infrastrukturális beruházásokra tett ígéretek látnivalóan nem használtak. Az elemzők, illetve a piaci szereplők egy része arra számít, amit a The Wall Street Journal már konkrét lehetőségként jelzett, vagyis hogy a jegybank likviditással árasztja el a piacot a kötelező banki tartalékráta egy éven belül harmadik, ezúttal drasztikus csökkentése révén.
