Ötszázalékos esés az arany piacán
Elmaradt az arany sokak által várt kitörése az unciánként 1350 dolláros szintről, az árupiac megtréfálta az emelkedésben reménykedő befektetőket, s mélyen 1300 dollár alatt folyt a tegnapi kereskedés. A World Gold Council (Aranyvilágtanács) tegnap publikált tanulmánya nem ad magyarázatot a hirtelen jött esésre, inkább a hosszú távú trendekre mutat rá. A megtakarítási és az ipari kereslet hatására az elmúlt harminc évben az aranytermelés volumene megduplázódott, de aligha valószínű, hogy hasonló eredménnyel zárulna a következő három évtized. A termelés 60 százalékát harminc évvel ezelőtt négy ország – Dél-Afrika, Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália – adta, az új szereplők belépésével azonban részesedésük 30 százalék alá csökkent. Az aranybányászat 2009 és 2016 között minden évben új történelmi csúcsra ért, az éves volumen a 80-as évek végi szint duplájára nőtt. Az aranypiac meghatározó szereplői mellé hihetetlen gyorsasággal felzárkózó Kína 2007-ben már az élre állt: 2016-ban 464 tonnát bányásztak, 60 százalékkal többet, mint a mögöttük lévő Ausztrália. A harmadik helyen Oroszország áll 274 tonnás évi mennyiséggel. A 2017 végi adatok szerint a történelem során kibányászott arany mennyisége 190 ezer tonnára tehető. Az éves kitermelés stagnálása esetén a következő harminc évben 97 ezer tonna arany kerülhet ki a bányákból, a kutatási adatok alapján 55 ezer tonna tárható fel külszíni fejtéssel, és 110 ezer tonna a sokkal nagyobb befektetést igénylő mélyfúrásokkal. Az elemzés rámutat az arany kitermelésében kulcsfontosságú szerepet játszó költségtényezőre is: a számítás szerint az elmúlt tizenöt évben a bányászathoz kötődő kiadások évente 10 százalékkal nőttek, emiatt pedig a kitermeléshez szükséges infrastruktúra kiépítése is roppantul megdrágult. Pedig a költségek visszafogására szükség lenne, tekintve, hogy a globális aranytartalékok harmada olyan helyen van, ahol még semmilyen infrastruktúra sincs.
A mostani tőzsdei ár sem támogatja a kitermelési volumen növelését. Ahhoz ugyanis 1500 dolláros unciánkénti tőzsdei árra lenne szükség: a feltárás 75, a kiépítés 200, az üzemeltetés pedig 1150 dollárba kerül unciánként, emellett a befektetők 15 százalékos megtérülés esetén vágnak bele ilyen kockázatos beruházási projektbe. Érdekes, hogy a feltárásra szánt pénzek nagy része – 40 százaléka – Ausztráliára, Kanadára és az Egyesült Államokra koncentrálódik. Az ígéretes geológiai adottságú Afrikára csak 15 százalék jut, holott a globális kibocsátás ötöde származik a fekete kontinensről. A WGC tanulmánya valószínűsíti, hogy a keresleti oldalon az ipar – elektronika, okostelefónia, dolgok internete, elektromos járműgyártás – szerepe fokozódni fog a nemesfém kedvező tulajdonságai miatt. Nem vár visszaesést a befektetési célú aranykeresletben sem a tanács: a 90-es évekig az aranybefektetés egyenlő volt a fizikai birtoklással, az ETF-ek megjelenése azonban tömegek számára tette elérhetővé az ilyen megtakarításokat. Befektetési eszközként pedig népszerű maradt fizikai formában is, különösen Indiában és Kínában.
