A svájci frankot, a szingapúri és az amerikai dollárt, valamint a japán jent ajánlja vételre a JPMorgan egy globális esetén. Az amerikai befektetési bank friss elemzésében annak alapján vizsgálta a devizapiaci lehetőségeket, hogy az elmúlt öt recessziós időszakban hogyan viselkedtek a keresztárfolyamok. A tapasztalat az volt, hogy
gazdasági visszaesés idején olyan devizába kell menekíteni a pénzt, amelynek országa erős külső egyensúlyi pozíciókkal rendelkezik, és államháztartása nem hiányos.
Az Egyesült Államokra ezek a megállapítások nem állnak: tavaly 2,4 százalékos volt a folyó fizetési mérleg GDP-arányos hiánya, és 3,5 százalékos az államháztartási deficit. A dollár azonban erős maradhat, vonzereje abból adódik, hogy a fizetőeszköze, ezért a piaci szereplőknek muszáj dollárt venniük akkor is, amikor a hitelezők épp csökkentik kintlevőségeiket. Jó példa, hogy március eleje óta a dollár még a kereskedelmi háború ellenére is 4,5 százalékot erősödött az euró ellenében, a dollárindex pedig 4 százalékot emelkedett.
A recessziós fedezetek közül a jen az egyik legerősebb és legolcsóbb most az elemzők szerint.
Egyrészt azért, mert az elmúlt három hónapban több mint 4 százalékot gyengült a zöldhasúval szemben, másrészt azért, mert effektív reálárfolyama 23 százalékkal van a 40 éves átlag alatt. A szakértők szerint a dollárral szembeni tegnapi 110-es keresztárfolyam körüli jegyzés 108-ra fog erősödni szeptemberre és 106-ra decemberre. Ráadásul a piac hagyományosan menekülődevizaként tekint a jenre, ha erősödnek a bizonytalanságok, a befektetők előszeretettel menekítik eszközeiket a japán devizába.
Az elemzők a szingapúri dollárt tartják a négyes fogat legkevésbé vonzó devizájának. Már az is meglepő, hogy a városállam fizetőeszköze bekerült a felsorolásba:
a 2008-as pénzügyi válság ugyanis nagyon megviselte Szingapúrt, a gazdaság 10 százalékot meghaladó mértékben zsugorodott,
bár a szingapúri dollár a válság utáni két évben több mint 20 százalékot erősödött az amerikaival szemben. Szingapúrnak tavaly 0,3 százalékos költségvetési többlete volt, folyó fizetési mérlegének többlete pedig kiemelkedő, 19,5 százalékos lett.
A svájci frankot az ország stabil külső finanszírozási helyzete miatt és azért ajánlják, mert a piac erre a pénzre is hagyományos menekülődevizaként tekint. Kérdés persze, hogy a svájci jegybank meddig hagyja erősödni a frankot, korábban többször jelezte: túlértékeltnek tartja a devizát. A jegybank a svájci versenyképessége miatt tartaná gyengén a frankot, egy válság pedig amúgy is ártana az exporttermékek keresletének.
A teljes cikket a Világgazdaság keddi számában olvashatja
