Ma eldőlhet az EHEP sorsa

Az alaptőke újabb leszállításáról dönthet mai megismételt rendkívüli közgyűlésén az Első Hazai Energia-portfolió Nyilvánosan Működő Részvénytársaság (EHEP). Június 15-én a megjelent részvényesek csupán a szavazati jogok 35,75 százalékát képviselték, ezért a közgyűlés határozatképtelen volt. Ám ma a megjelentek számától függetlenül meglesz a határozatképesség.

Legutóbb tavaly decemberben szállították le az alaptőkét, akkor a 363 forintos névértékű részvényeket 224 forintos névértékűekre cserélték. Most az igazgatóság 40 forintos névértéket terjesztett elő. Egy legalább 1 százalékos tulajdonos alternatív javaslatot tett, eszerint a részvényeket egyúttal századolnák is, s így 40 filléres névérték adódna.

Siralmas a társaság tőkehelyzete, hiszen az EHEP egyetlen tevékenysége ma már a portfóliókezelés, s a társaság likviditása tavaly év végére 24 millió forint saját tőkére süllyedt, ami önmagában legfeljebb arra elegendő, hogy elkerüljék a felszámolást, s rendezett körülmények között zárják le a társaság ügyeit. Nem véletlenül terjesztették áprilisban az évi rendes közgyűlés elé a tőzsdei kivezetésre és a végelszámolásra vonatkozó javaslatot. Ezt a megjelent részvényesek egyhangúlag elutasították. Ami praktikusan azt jelentette, hogy a közel 40 százalékot képviselő Dunaújvárosi Vagyonkezelő Zrt. (DVG) képviselője, illetve egy vele együtt szavazó, legalább 1 százalékot képviselő részvényes döntött. Ez teljesen megszokott az EHEP életében. Bár a Buda-Cash Brókerház vagyonkezelője rendelkezik 32 százaléknyi EHEP-részvénnyel, de még a tulajdonosi megfeleltetésnek is csak többszöri nekifutásra tudtak eleget tenni, ezért évekig a közkézhányadban szerepelt ez a pakett. A közgyűléseken rendre a DVG szavazata dönt. Az alaptőke leszállításával sem oldódik meg a társaság likviditási helyzete, ám erre a végelszámolást áprilisban leszavazó tulajdonosok részéről egyelőre nem érkezett konstruktív javaslat – mondta a Világgazdaságnak Fodor László, az igazgatóság elnöke. Hozzátette: maradt még két további lehetőség. Az egyik, hogy tőkebevonásra kerül sor. A másik, hogy belecsúszik a felszámolásba a társaság. Az is igaz – folytatta –, hogy a tőzsdei jelenlét praktikusan jövő májusig, a következő éves beszámolóig nincs veszélyben. Más kérdés, hogy likvid eszközök hiányában csak vegetál a társaság.

Ahhoz képest, hogy a társaságnak elfogyott a pénze, elképesztő árfolyammozgásokat produkált az elmúlt hónapokban. Májusban 600 forintról 3000 forint közelébe röpítették a kurzust a megrészegült vásárlók. Az ármozgás mögé nem lehetett értelmet illeszteni. Hiába hangzik jól, hogy az üres tőzsdei társaságok is nagy értéket képviselnek, mert az 1428 forintos 180 napos átlagár mellett drága mulatság lenne egy kötelező vételi ajánlat. Pláne, hogy a papírt tavaszig 400 forint alatt jegyezték. Az elmúlt öt napban 1600 és 2060 forint között sávozott a kurzus. Tegnap 1800 forint körül jegyezték.

Annyi bizonyos, hogy a tisztes kivezetést és csendes végelszámolást elutasító tulajdonosoknak illendő lenne előállniuk valami értelmes javaslattal. A papír századolása akár még forgalmat is generálhat. Egy filléres papír talán vonzó lehet a tőzsdeparketten harcsázóknak. Mégis jobban hangzana egy tőkebevonás, mint ha megvárnák, hogy a cégnél kikapcsolják a villanyt, s bekopogjon a felszámoló.