Azt látnunk kell, hogy Donald Trump hangzatos bejelentései mellett valódi kereskedéskorlátozó intézkedések eddig alig történtek. Másrészt a befektetők a részvénypiacokon is inkább arra használják a kisebb-nagyobb megingásokat, hogy újabb óvatos vételi pozíciókat építsenek. Mondhatnánk tehát, hogy nincs még valódi pánik a piacon, ezért ne is csodálkozzunk, ha a frank helyzete nem változik. De nem erről van szó.
A svájci frank gyengülő trendje mögött – a hivatalos verzió szerint – elsősorban a jegybank kamatpolitikája áll, amely tudatosan nem kívánja vonzóbbá tenni a svájci devizát. A várakozások szerint az SNB legalább a jövő év végéig nem emel a negatív irányadó kamatszinten (–0,75 százalék). A gyengülő frank az elmúlt időszakban versenyelőnyhöz juttatta a svájci termelőket, az SNB véleménye szerint pedig a frank továbbra is túlértékelt a fő devizákkal szemben. A svájci politikához képest a Fed már régen a szigorítás útjára lépett, az EKB pedig első lépéseit teszi ebbe az irányba, tehát a kamatkülönbözet csak tovább fog nőni a frank hátrányára.
Ha azonban egy kicsit a hivatalos nézetek mögé tekintünk, akkor azt látjuk, hogy alapvetően megváltozott a flow iránya. A dollár egyre erősebb, az oroszországi szankciók hatására az elmúlt hónapokban közvetetten gyengült a svájci frank.
A likviditást felszabadító orosz kötvényeladások már az év eleje óta terelik a frankot a paritás irányába a dollár ellenében. E hatásokat figyelembe véve azonban extrém short pozicionáltság alakult ki a frankkal kapcsolatban, ami egyre inkább megnehezíti a svájci jegybank dolgát.
Fotó: AFP/Fabrice Coffrini
A másik oldalon ugyan ott áll a strukturálisan is megalapozott, erős svájci folyó fizetési mérleg többlete és a kedvező nettó nemzetközi eszközpozicionáltság. Mindkettő erősíti a hazai devizát. De lássuk be, a frankról mint egy kis, nyitott termelő gazdaság devizájáról írni hiábavaló is lenne. Ennél sokkal nagyobb flow mozgatja az árfolyamot, ha a részvény- és kötvénypiacokon kitör a pánik.
A valódi menekülési hullámok még nem indultak el, a tapogatózás eddig inkább a japán jent találta meg menedékvalutaként. Emellett még néhány árupiaci eszköztől remélnek a befektetők megtérülést a várható viharos időkben. A kereskedelmi háború valódi eszközeit (ha lesznek, és nem csak egy gigantikus blöffről van szó) augusztus végéig valószínűleg nem vezetik be. Ugyanígy az olasz kormány is az ősz elejéig kapott türelmi időt, hogy kidolgozza gazdaságpolitikáját. A nyári időszakban ezért még nem számíthatunk nagyobb mozgásokra az árfolyamban.
Bár a likviditásigény némileg mozgatta a frank árfolyamát, az elmúlt három negyedévben nem láttunk tőkekiáramlást Svájcból. Pedig az eurózóna gazdasága jelentősen fellendült, és a politikai kockázatok is mérséklődtek, normális lenne a nagyobb étvágy az euró iránt az e valutában realizálódó beruházások miatt. Ez a tény is azt támaszthatja alá, hogy
egy bizonytalanabb időszakban újra a frank felé fordulhatnak a befektetők. Kérdés, hogy ezt hogyan fogadja majd a svájci jegybank, amellyel az utóbbi években finoman szólva sem konfliktusmentes a befektetők viszonya.
Mit tehet a jegybank? Először is kommunikációjában már most is világosan kifejezi, hogy nem tartja kívánatosnak a frank erősödését. Másodsorban inflációs előrejelzésével és a kamatpolitikára utaló kommentekkel a nagyobb kockázati étvágy fellépéséig megtarthatja a frankot a jelenlegi szinten a dollárral és az euróval szemben.
A teljes cikk a Világgazdaság pénteki számában olvasható
