A bankok is kellenek ahhoz, hogy olcsóbb legyen a közjegyző

A közjegyzői díjazásról szóló korábbi, 14/1991-es igazságügy-minisztériumi rendelet nem kogens (kényszerítő) szabályokat tartalmazott a közjegyzői díjakkal kapcsolatban, mindössze úgy rendelkezett, hogy egy-egy adott ügyben a közjegyző díjat számolhat fel. Az október elsején életbe lépő új díjrendelet már átláthatóan, pontosan szabályozza, hogy a közjegyző különböző közreműködéséért mekkora költséget kell fizetnie az eljárást kérőnek – nyilatkozta a Világgazdaságnak Rák Viktor, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) jogi irodájának helyettes vezetője.

Az új díjrendeletben a közjegyzői munkadíjat az ügyérték, annak meghatározhatatlansága esetén az eljárásra fordított idő arányában lehet megszabni. Az alapóradíj mértéke több mint a háromszorosára, 1500 forintról 5500 forintra emelkedik. Ám lehet, hogy még mindig ez a jobb, hisz az óradíj legfeljebb a háromszorosára emelhető bizonyos jogügyleteknél, azaz a közjegyző megkezdett óránként maximum 16 500 forintot számolhat fel. Ezzel szemben az ügyértékalapú díj maximuma 1,161 millió forint lehet – de ehhez köziratba kell foglalni az egymilliárdos jogügyletet. Az ügyértékalapú megoldásban sávosan kell kiszámítani a munkadíjat. A hazai hitelezési gyakorlatban ma már átlagos, 10 millió forint feletti hitel esetében 86 200 forint plusz a 10 millió forint feletti ügyérték 0,25 százaléka a közjegyzői díj. A MOKK kimutatásai szerint az új munkadíj 17 százalékos emelkedést jelent.

A szabályozás szerint kétszeres munkadíjat kell fizetni akkor, ha a közjegyzőt nem hivatali időben, hanem esti órában vagy épp hét végén kérik a közreműködésre. Kedvező azonban a korábbi szabályozáshoz képest Rák Viktor szerint, hogy ha a közjegyző hivatali helyiségén kívül folytatja le eljárását, akkor míg az előző években a kétszeresére is lehetett emelni a díjat, ma már csak a másfélszeresére. Más kérdés, hogy ez most kötelező tétel, míg korábban lehetőség volt, amellyel a közjegyzők egy része nem élt. Így normál díjon mentek el például a bankfiókokba a hitelszerződéseket közokiratba foglalni. Az extra költség ellen a jövőben úgy lehet védekezni – miként ezt több bank is megtette már –, hogy ügyfelének a közjegyzői irodákban foglal időpontot a közhiteles okirat elkészítésére.

További kedvező elemként emelte ki a szakember, hogy a hitelszerződések közokirati formája jellemzően az adósok egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozata. Az új díjrendelet szerint ilyenkor a munkadíjnak csak a kétharmada számítható fel. Tovább csökkentheti – felezheti – a közjegyzői költségeket, ha a két- vagy többoldalú szerződés tervezetét előzetesen a felek a közjegyző rendelkezésére bocsátják. Ám a fogyasztóvédelmi rendeletek szerint a bankok kötelesek a szerződés tervezetét 48 órával az aláírás előtt megküldeni az ügyfélnek. Ha a küldéssel párhuzamosan a közjegyző is példányt kap, az ügyfélre (illetve a költségeket részben vagy egészben átvállaló bankra) jutó terhek megfeleződhetnek – jelezte Rák Viktor.

Vita a költségátalányról

Magasabb munkadíj esetén az 1991 óta változatlanul 40 százalékos költségátalány-bevételük is nő a közjegyzői irodáknak. A cikkünkben szereplő 10 milliós példában a hitelhez kapcsolt munkadíj és költségátalány együtt az ügyérték valamivel több, mint 1 százalékát teszi ki. A megoldást bírálók szerint, ha az ügyértékalapú munkadíj kirovása még magyarázható is azzal, hogy a kiállítás díja ad tekintélyt

a közjegyzői okiratnak, a költségátalány ügyértékalapú kirovása nehezen indokolható, hisz az okiratban szereplő összegtől független például az iroda bérleti díja, illetve az adminisztratív munkatársak fizetése. A közjegyzői oldal azonban épp azzal érvel, hogy az átalány a költségekre nem nyújt teljes fedezetet, a gyakorlatban

a munkadíj jó része is e kiadások finanszírozására folyik el.