Nincs fundamentális oka az árazásnak

Bár voltak az elmúlt hetekben emelkedési próbálkozások, de összességében a makrogazdasági teljesítmény fényében eléggé gyengén teljesít a hazai részvénypiac. Nagyon ritkán látni olyat, hogy a reálgazdasági ciklus ennyire eltér a tőkepiacitól, az előbbi erősen pozitív, és a megrendelésállományokon sem látni még érdemi romlást, az utóbbi viszont lassulást mutat és áraz.

A folyamat hátterében leginkább a fejlődő, és most már egyre inkább a fejlett részvénypiacokkal szemben is negatív befektetői attitűd áll. Ennek következtében évek óta nem látott mértéket ért el az európai részvénypiacokról való pénzkiáramlás, és a magyar részvényeket tartalmazó fejlődő piaci indexeket is kerülik a befektetők. Az elmúlt időszakban az aktív portfóliókezelés helyett sokkal inkább a passzív került előtérbe, amely a fundamentumok vizsgálata nélkül, mechanikusan vesz vagy ad el részvényeket.

Mivel pedig a csökkenő és egyre drágább dollárlikviditás súlyos probléma az amerikai devizában eladósodott fejlődő piaci államoknak és vállalatoknak, nem meglepetés ez a folyamat. Magyarország számára azonban a dollár nem finanszírozó deviza, és a teljes nettó devizaadósság szintje is erősen lecsökkent, ráadásul továbbra is többletes az ország fizetési mérlege. Problémát talán az ország ciklikus kitettsége okoz, kiemelhető itt az autóipar nagy súlya, de a növekedési ütem érdemi romlása egyelőre nem látszik.

A fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket is – nagyjából ezzel a hasonlattal írható le a mostani hazai részvénypiaci helyzet, egyúttal fundamentálisan alacsony az árazási szint is. Azt azonban, hogy mikor fordulnak érdemben a magyar papírok, leginkább a nemzetközi tőkeáramlás dönti majd el – sajnos a hazai részvények vételében motivált intézményi befektetői kör nem túl nagy –, ennek időpontja pedig nehezen meghatározható. A kereskedelmi háborús feszültség oldódásával, illetve a kínai növekedési problémák beárazásával valamikor az ősz folyamán azonban ismét eljöhet ez a pont.