Nagyon hosszú, nagyon magas és nagyon drága – foglalta össze Sam Stovall, a CFRA vezető befektetési stratégája egy interjúban szerdán az amerikai részvénypiacban rejlő veszélyeket. A gördülő 12 havi előrejelzésében az S&P 500 értékét ugyan 3100 pont közelébe emelte, viszont az interjút azzal zárta: „Senki sem tudja biztosan, a zene mikor áll meg, de szerintem csak idő kérdése.”
Ezzel szemben úgy tűnik, az amerikai piac szinte mindenhez hozzászokik, pillanatok alatt túllép geopolitikai kockázatokon, kereskedelmi háborún és a 10 éves amerikai államkötvény 3 százalék feletti hozamszintjén is. Emögött több minden húzódhat meg.
Az erős vállalati nyereségnövekedés az egyik legfontosabb tényező, amely az Egyesült Államok tőzsdéit hajtja, és nem tűnik úgy, hogy a piaci szereplők ebben gyors változásokat várnának.
A konszenzus pedig még úgy is optimistának tűnik a következő negyedév várakozásainak tekintetében, hogy közben az elemzők csökkentették a növekedés ütemével kapcsolatos előrejelzéseiket. A FactSet adatai szerint az S&P 500 kosarára nézve 40,54 dolláros részvényenkénti eredményt valószínűsítenek – július elején ez még 41 dollár volt. A csökkentés ugyan tipikus a gyorsjelentési szezonhoz közeledve, mértéke azonban – annak ellenére, hogy a korábbiaknál lényegesen kisebb (az ötéves átlag 3,2 százalék) – az utóbbi egy év legnagyobb vágásának számít.
Ez azért is fordulhatott elő, mert 2018 első két negyedévének becsléseit még a vállalati adócsökkentés dominálta, így azok emelkedtek az adott negyedévhez közeledve.
Az idei harmadik negyedév jelentési időszakához közeledve az index úgy is emelkedett, hogy közben az előrejelzések csökkentek. Az elmúlt húsz negyedévből az idei harmadik negyedév a 16. ilyen. A FactSet szerint szokatlanul magas a vállalati profitfigyelmeztetések száma a pozitív kilátások számához képest. Ez azt sugallja, hogy a nyereségesség elgondolkodtatóbb képet mutat éppen akkor, amikor a befektetők aggódnak az értékeltségek miatt és a gazdaságra gyakorolt egyéb hatások miatt is. A jelentési időszak nem hivatalosan a jövő héten kezdődik a JPMorgan gyorsjelentésének megjelenésével.
Ugyancsak csalókává teszi az emelkedés képét, hogy a sajátrészvény-visszavásárlások jelentős mértékben megugrottak.
A TrimTabs szerint a júniusig tartó három hónapos időszakban 437 milliárd dollár visszavásárlási tervet jelentettek be a vállalatok, könnyen elhomályosítva a korábbi 242 milliárd dolláros értéket, amelyet az előző negyedévben mértek. Az Apple egyedül 100 milliárd dolláros visszavásárlást jelentett be májusban, míg a nagy befektetési bankok – 19 pénzügyi szolgáltató – 112 milliárd dollár értékű papírt terveznek visszavenni. Ezek a lépések egyrészt az árfolyamok emelkedését okozzák az EPS emelkedése és a többletkereslet révén, így a részvényesek számára jövedelmet juttatnak. Másrészt azonban arról is bizonyságot tesznek, hogy a nagy amerikai vállalatok nem tudnak olyan beruházásba fogni, amely a részvényesek számára a visszavásárlásoknál jobb hozamot biztosít.
Ez a jelenség azt a nézetet támogatja, amely szerint a Trump által keresztülvitt adócsökkentések nem hozzák meg a beruházásokon keresztül a növekedés gyümölcsét.
A legnagyobb amerikai vállalatokat reprezentáló Russell 1000 index kosarának alapján a vállalatok az adócsökkentésekből származó megtakarítások 7 százalékát költik a munkavállalókra, 18 százalékát munkahelyteremtésre, 57 százaléka pedig a részvényesekhez jut részvény-visszavásárlások vagy formájában. Becslések szerint az idei részvény-visszavásárlások összértéke 800 milliárd és 1,2 ezermilliárd dollár között lehet. Már a sáv alsó értéke is meghaladja a 2007-es legutóbbi csúcsszintet.
A teljes cikket a Világgazdaság pénteki számában olvashatja
