Érdemes megvenni a Dow-kutyákat

A hogy a gazdasági és tőkepiaci ciklus egyre inkább érett fázisába lép, úgy szorulnak háttérbe az indexalapú befektetési stratégiák. Ilyenkor sokan fordulnak a ciklusalapú szektorrotációs modellek felé, mások inkább az egyedi részvények kiválasztását favorizálják. A hasonló időszakok egy kedvelt modellje a Dogs of the Dow (a Dow Jones index kutyái) megközelítés. A gondolat már az ötvenes években felmerült, de először 1991-ben javasolta Michael B. O’Higgins, hogy az év első kereskedési napján vásároljuk meg a tíz legnagyobb osztalékhozamú részvényt, és tartsuk meg őket egész évben. A modellbe minden év elején a Dow Jones index (DJI) aktuálisan legmagasabb osztalékhozamú komponensei kerülnek be, az osztalékokat pedig újra befektetjük év közben is.

A koncepció arra alapul, hogy az indexben szereplő blue chip vállalatok nem módosítják osztalékkifizetésüket a rövid távú árfolyam-ingadozások szerint, s így az osztalék jó közelítést ad a vállalat értékéről, szemben a részvényárfolyammal, amely az üzleti ciklusban fluktuál. Mivel a válogatás során az osztalék mértékét a részvényárfolyamhoz hasonlítjuk, azok a papírok kerülnek be a kosárba, amelyek az üzleti ciklusuk alján járnak, és várhatóan nagyobb árfolyam-emelkedésre lesznek képesek, mint az alacsonyabb hozamot generáló más részvények. Gyakorlatilag úgy tekintik, hogy ezek a részvények túladottak, s mivel a menedzsment hisz a vállalat lehetőségeiben, a befektetőket magas osztalékkifizetéssel kívánja támogatni.

Már első hallásra is rengeteg érvet tudunk felhozni egy ilyen megközelítés ellen. Először is egyáltalán nem biztos, hogy az osztalék mértéke a vállalat üzleti modelljének leképezése, az inkább egyéni faktoroktól és a gazdaság állapotától, az általános kamatszinttől függhet. A magas osztalékhozam vonzó lehet egy csökkenő kamatkörnyezetben, de emelkedő alapkamat esetén inkább alulteljesíteni szoktak az ilyen papírok. Másodsorban így csak bizonyos magas osztalékot fizető szektorok kerülhetnek be a modellbe: főképp iparvállalatok, energia- és gyógyszercégek, nagyjából a szektorok fele teljesen kimarad. A benchmarkhoz való hasonlítással is kérdések merülnek fel: mint tudjuk, a DJI árfolyamsúlyozott index, amelyet egy olyan kosárhoz hasonlítunk, amely tíz egyforma súlyú részvényt tartalmaz.

Bár a modell végtelenül egyszerű, visszamenőlegesen tesztelve az látszik, hogy 1920 óta hosszú távon felül tudta teljesíteni az indexet. Az elmúlt tíz évben különösen jól ment a „kutyabefektetőknek”: ha 2009-ben 100 dollárt fektettünk volna be, ma 432 dollárt érne, szemben az indexbefektetés által elérhető 360 dollárral. Mi ennek az oka? A legkézenfekvőbb érv, hogy a kiválasztott tíz részvény osztalékhozama már alapot képez az index túlteljesítéséhez. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az osztalékhozam emelésekor a vállalat sikeresen jelezheti: túl van a legrosszabb időkön, és a megjelenő vételi érdeklődés már önmagában is felhajthatja az árfolyamot. Az pedig, hogy a Dow Jones indextagokból válogatunk, némi biztosítékot nyújt, hogy túl rossz fundamentumú vállalatok vagy szerencselovagok, akik akkor emelnek osztalékot, amikor közeleg a csőd, nem kerülnek be a válogatásba.

A 2019-es kutyák végső listája 2018 utolsó kereskedési napján áll majd össze, de már most előre jelezhető, hogy a tavalyi tagok nagy része benn marad. A legmagasabb hozamot kínálók top 6-os listája: IBM, Exxon Mobil, Verizon, Chevron, Coca-Cola, P&G. Új szereplő lehet a J. P. Morgan, és jó eséllyel befuthat még a tavalyiak közül a Pfizer, a Merck és a Cisco.

Nem meglepő, hogy a megközelítés nagy népszerűségnek örvend, más indexekre is dolgoztak ki hasonlókat, és megjelentek változatai is. Így például létezik kutyakölyök-változat is (puppy), ahol a kosárba kerülő tíz részvényből csak az öt legalacsonyabb árfolyamú kerül be a modellbe. Sok alapkezelő egyszerű megoldást is kínál ETF-eken keresztül: elérhető az eredeti verzió, de dolgoztak ki szektorsúlyozott S&P 500-as indexre optimalizált, még több magas osztalékhozamú részvényt tartalmazó és sok hasonló tőzsdén kereskedett alapot is. Vegyük figyelembe, hogy egyik modell sem segít sokat, ha bekövetkezik a recesszió, vagy hirtelen zuhanni kezdenek a tőzsdék, és nem tekinthető diverzifikált portfóliónak. Előfordul, hogy Dow

Jones-tagság ide vagy oda, a kutyák közül komoly bajba kerül néhány. A módszer kitalálója azonban figyelmeztet, hogy rövid távú eredményt ettől a koncepciótól ne várjunk, csakis hosszú távon, legalább tízéves horizonton használható.