Marad a patthelyzet a Mol–INA-ügyben

Módosítja az INA horvát olajipari vállalatról szóló privatizációs törvényt, és eláll a vállalatban élvezett kivételes jogaitól a zágrábi kormány. Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárása miatt döntöttek így, a testület szerint a törvény sérti a szabad tőkeáramláshoz és a szabad letelepedéshez való uniós jogot. Eddig Zágráb indoklás nélkül lassíthatta az INA döntéseit, részvényeladásokat vétózhatott meg egy meghatározott küszöb fölött, és több igazgatósági döntés ellen is élhetett vétójogával.

A mostani törvénymódosítási javaslat szerint annak a befektetőnek, aki az INA részvényeinek felvásárlásával eléri a konszernben a 25 vagy 50 százalékos tulajdonrészt, értesítenie kell az illetékes minisztériumot az ügyletről, valamint hosszú távú üzleti tervet kell benyújtania az INA irányítására vonatkozóan. A tárcának ezt követően 30 napja van, hogy döntést hozzon, ami lehet pozitív és negatív is, attól függően, hogy a kormány nem látja-e veszélyeztetettnek az ország energetikai biztonságát, valamint az ahhoz tartozó infrastruktúra biztonságát. Beleegyezés visszavonása esetén a részvényeket először az államnak kell felajánlani visszavásárlásra piaci áron, ha ez nem történik meg – részletezte a jogszabályváltozást az MTI.

A horvát Jutarnji List azt olvasta ki a javaslatból, hogy a horvát kormány nem akarja visszavásárolni a Mol részesedését az INA-ból. A horvát kormány tavaly áprilisban egy a Morgan Stanley vezette konzorciumot kért fel arra, hogy tanácsadóként előkészítsék és segítsék az INA kivásárlását.

„A törvénymódosítással a Mol gyakorlatilag szabad kezet kap a stratégiai lépésekben vagy éppen a részesedés eladásában. Fontos azonban kiemelni, hogy egy új vevőnek ezzel együtt is meg kell egyeznie a horvát állammal, ha az INA-t meg akarja vásárolni a Moltól, így a patthelyzet továbbra is fennmaradhat – mondta a Világgazdaságnak Pletser Tamás, az Erste olajipari elemzője. A szakértő szerint a zágrábi kormány szabályozóként rengeteg helyen, például a koncessziók területén vagy a gázárszabályozásban, esetleg a marzsok maximalizálásában, de egyedi törvények megalkotásával is nehezítheti az INA működését, ezért egy új tulajdonosnak mindenképpen meg kell egyeznie Zágrábbal. A horvát félnek továbbra sincs pénze arra, hogy a Mol-csomagot kivásárolja, de a saját tulajdonrészének az eladása sem reális forgatókönyv. Olyan vevőnek adnák el saját tulajdonrészüket, amely mindenben az elvárásaiknak megfelelően dönt, ilyen pedig nincs a piacon – tette hozzá a szakértő.

A Mol még 2003-ban vette meg az első 25 százalékos részvénycsomagot az INA-ban 505 millió amerikai dollárért, ezt 2008-ban egy 22,15 százalékos pakett követte. A Mol ekkor állapodott meg az irányítás átvételéről is. Később a piacon további 1,93 százaléknyi INA-részvényt vásárolt a Mol. A hazai olajcég összesen 1,8 milliárd dollárt költött az INA csaknem felének megvásárlására. A Thomson Reuters szerint 31,52 milliárd horvát kuna, azaz 4,86 milliárd dollár az INA kapitalizációja, ebből a Mol-részesedés 2,38 milliárd dollár.

„Az INA-ban lévő csomagot a Mol 2 milliárd dollárért adná el, ami kevesebb a kapitalizációból következő értéknél, de a 6 százalékos közkézhányad nagy része olyan horvát nyugdíjpénztárak kezében van, amelyek nem adnak el részvényeikből, a valós közkézhányad így 1 százalék körüli. Ez nagyon alacsony ahhoz, hogy a tőzsdei forgalmából valós értéket lehetne meghatározni. Az EV/EBITDA vagy bármilyen más metódus alapján számolt cégérték sem mérvadó, mert a horvát kormány szabályozóként több tíz százalékkal is tudja befolyásolni az értéket. A stabil jogi környezet hiánya miatt indokolt a diszkont– tette hozzá Pletser Tamás –, de annak mértéke egy esetleges üzletkötésnél a felek döntésén múlik.”

Sikertelen norvég fúrás

A Mol tegnap bejelentette, hogy egy norvég olajmező fúrása sikertelen volt. „A hírnek nem volt lényegi árfolyam-befolyásoló hatása, hiszen nagyjából minden tizedik fúrás jár sikerrel. Számításaink szerint ennek a fúrásnak a Molra jutó költsége 35 millió dollár lehetett, ez nem számottevő a cég 2,5 milliárd dolláros éves EBITDA-jához vagy a kutatás-kitermelés éves átlagban 500 millió dolláros beruházási költségéhez képest” – mondta Bosnyák Zsolt, az Equilor elemzője. | VG