Nagy visszhangot keltett a befektetők körében tavaly a Nordea elemzőinek két új kifejezése, amellyel a dollár rövid távú árfolyammozgásaira ható sok száz erő közül két fontos tényezőt is sikerrel azonosítottak. Az egyik az a nap, amikor az amerikai nagyvállalatok a 2004-es Homeland Investment Act (HIA) törvénynek megfelelően hazautalják a megtermelt készpénzt.
Donald Trump amerikai elnök adóreformja után az ilyen utalások volumene megemelkedett, és a vállalatoknak figyelembe kell venniük, hogy ha például január vége előtt szeretnének a szabályozásnak megfelelni, akkor a hónap utolsó napja előtti második munkanapon devizájukat át kell váltaniuk dollárra. Annak ellenére, hogy ez csak egy hatás az aznapi devizapiaci forgalomban, az előrejelzési arány tavaly meggyőző volt.
Fotó: AFP
Az euró-dollár, a dollár-font, a svéd korona-dollár és a kanadai dollár-amerikai dollár devizapárok esetében 77 százalékban valóban erősödött a zöldhasú ezeken a napokon 2018. január 29. óta. Jóval több, mint véletlen a találati százalék a svájci frank-amerikai dollár, ausztrál dollár-amerikai dollár és norvég korona-amerikai dollár devizapároknál is, minden esetben 69 százalékos volt.
A szakértők felhívják a figyelmet, hogy 2019-ben a makrokörnyezet kevésbé támogatja a dollár erősödését, mint tavaly, ennek ellenére a januári első HIA-nap dollárpozitív volt. A következő HIA-nap február 26-án lesz, az elemzők ismét az amerikai dollár erősödésére számítanak.
A másik ilyen kiemelten figyelt alkalom, az úgynevezett SOMA-nap a Fed mérlegfőösszeg-leépítéséhez kapcsolódik. Az amerikai jegybank 2017 őszén kezdte el csökkenteni mérlegfőösszegét, amelyből egy 3,8 ezermilliárd dolláros állományt neveznek SOMA-portfóliónak (System Open Market Account Holdings of Domestic Securities, azaz az eszközvásárlási folyamatban vásárolt dollárban jegyzett hazai értékpapírok).
A csökkentés mértéke havi 50 milliárd dollár, ez két részből áll: 30 milliárdot a Treasury által kibocsátott állampapírok, 20 milliárdot pedig az egyéb ügynökségek és az ingatlanhitel-fedezetű papírok tesznek ki. A Fed ezen az ütemen változtathat januári közlése szerint, addig azonban azokon a napokon, amikor a Fed állományában található kötvények megújítás nélkül lejárnak, a dollárlikviditás csökken, átmeneti szűkösség keletkezhet.
A Nordea elemzői a 2018 februárja óta jegyzett statisztikák alapján néhány devizapár esetében itt is a véletlenszerűnél szignifikánsan nagyobb kapcsolatra hívják fel a figyelmet. Így például a norvég korona tendenciózusan gyengült ezeken a napokon, 80 százalékos találati aránnyal, átlagosan 0,28 százalékos dollárerősödéssel.
A találati arány növekszik, ha azt is figyelembe vesszük a vizsgálat során, hogy milyen mértékben szűkül le a likviditás, és a vizsgálati időszakot az aktuális lejárati napról kiterjesztjük a lejárat hetére. Tovább javul a pontosság, ha nemcsak az állampapírokat vizsgáljuk, de az ügynökségi és ingatlanhitel-fedezetű értékpapírokat is.
Az sem mindegy, hogy az adott héten milyen volumenű a lejárat. Minél nagyobb a lejáró összeg, annál erősebb a negatív hatás a részvényekre és a pozitív hatás az amerikai dollárra. Ugyanakkor a fix hozamú értékpapírok, a kötvények esetében nem állapítható meg összefüggés.
A teljes cikk a Világgazdaság keddi számában olvasható
