Az osztalékfizetési időszakban óvatosan kell bánni az osztalékot fizető részvények shortolásával – mondták a Világgazdaságnak nyilatkozó szakértők. A shortban, azaz az árcsökkenésre játszó pozícióban lévő befektetőktől a szolgáltató ugyanis minden esetben levonja az adott papír osztalékának megfelelő összeget, ha a szelvény leesésének napjáig nem zárja le (vétellel) a shortügyletet. A shortoláshoz először kölcsön kell kérni a részvényt, hogy aztán eladhassák, az és bármilyen egyéb juttatás, például tőkejuttatás viszont az adott tulajdonosát illeti. Ez a Magyar Telekom részvényénél a gyakorlatban azt jelenti, hogy aki ma shortpozícióban van, attól levonják a 25 forintos részvényenkénti osztalékkal megegyező összeget, ez a pénz azt illeti, akitől a shortos kölcsönvette a papírt. Aki pedig a shortos befektetőtől a részvényt megvette, a Magyar Telekomtól kapja meg az osztalékot. Ezt az indokolja, hogy ma kereskednek először osztalékszelvény nélkül a papírral.
„A shortosoknak valóban ki kell fizetniük a részvény tulajdonosának az osztalékot, de az osztalékszelvény leesésével a papír árfolyamából is kiárazódik ez az összeg. Tehát bár az egyik oldalon úgymond kiadásként jelenik meg az összeg, de a kurzus alakulásával azt meg is nyeri a befektető. A lakossági befektetők körében egyébként a shortolás nem jellemző” – mondta Virág Ferenc, a Random Capital tanácsadója. Hozzátette, hogy náluk a négy hazai blue chipet lehet shortolni, de a teljes állománynak csupán néhány század százalékát teszik ki az ilyen típusú ügyletek. A Random Capitalnél jellemzően az osztalékszelvény leesésének napján vonják le az osztalékkal megegyező összeget, és aznap ki is fizetik azt a részvényt annak, akitől a shortoló kölcsönvette, tehát nem az osztalékkifizetés valós napjához kötik az ügyletet. A részvényt a shortostól megvevő befektető pedig az osztalékfizetés meghirdetett napján jut hozzá az osztalékhoz. A shortügyletek biztosításához a befektetési szolgáltatóknak gondoskodniuk kell kölcsönbe vehető részvényekről, ezeket többnyire teljes egészében lefedezik, azaz ők nem veszíthetnek az ügyleten. A shortolás drágább, mint a hagyományos részvényvásárlás. A Randomnál például 0,2 százalékos a részvényügylet egyszeri díja, amit vételkor és eladáskor is ki kell fizetni. A shortügylet költsége összesen 0,6 százalék.
„Shortolni akkor szoktak a befektetők, ha esnek a részvények, jelenleg nem ez a helyzet. A legtöbb tőzsdei mutató trendszerűen emelkedik, így nem sokan foglalkoznak shortolással. Ezenkívül certifikátokkal és warrantokkal, valamint úgynevezett CFD-termékekkel lehet eső piacra játszani. Ezek is népszerűek a hazai kisbefektetők körében” – tette hozzá Virág Ferenc. A CFD, azaz a Contract for Difference egy kereskedési instrumentum nyitó- és záróértéke közötti különbséggel való kereskedésre vonatkozó kontraktus.
„A shortügyleteken az osztalék leesésével nem lehet extra pénzt keresni. Néha előfordul, hogy a határidős piacon egyes befektetők nem elég figyelmesek, így a hibából szemfüles spekulánsok nyerhetnek, de ez egészen ritkán szokott megtörténni. Az intézményi és a lakossági ügyfeleknek egyaránt figyelniük kell az osztalékfizetésnél, amikor shortolnak. Az intézményiek közt egyébként viszonylag ritka az egyedi részvények shortolása, inkább diverzifikált portfóliók fedezetéhez használnak index- vagy szektorshortokat. Amikor nagyobb a piaci volatilitás vagy rövid távú esésre számítanak, ezek használatával nem kell a portfóliókat le-, majd visszaépíteni” – fűzte hozzá Varjú Péter, az Erste Befektetési Zrt. értékpapír- és derivatív kereskedés üzletág-igazgatója. Szerinte a lakossági befektetők jellemzően rövidebb időre vesznek fel pozícióikat, így shortot is.
A Telekomot shortolóktól
25
forint a részvényenkénti levonás
