Több érv szól a halasztás mellett
A Magyar Nemzeti Bank, a Giro Zrt. és a pénzintézetek mai tárgyalása nyomán kiderülhet, mikor indulhat az azonnali fizetési rendszer. A hatályos jogszabályok értelmében július elsejétől kellene működnie, ám a projektirányító bizottság adatai szerint márciusban a pénzintézetek 30 százaléka csúszásban volt, s akadt olyan társaság, ahol az elmaradás mértéke 12 hetes volt.
Az utóbbi hónapokban egyre többször vetődött fel az azonnali fizetési rendszer bevezetésének elhalasztása, legutóbb Varga Mihály nyilatkozta a Világgazdaságnak, hogy miközben a kormány várja az elindulását, fontosnak tartaná egy tesztidőszak beiktatását is. A pénzügyminiszter emlékeztetett rá, hogy az online pénztárgépek bevezetésének sikeréhez is arra volt szükség, hogy mindaddig elhalasztották az indulást, amíg a teszteléseken minden problémára megoldást nem találtak. A szakértők a rendszer bevezetésének csúszását prognosztizálták azért is, mert a kormány a tavasszal visszavonta azt a július 1-jén bevezetni tervezett döntését, amely szerint a lakossági utalásoknál – a bankkártyás fizetés mintájára – számlánként 800 forintos átalány váltotta volna fel a 3 ezrelékes tranzakciós illetéket.
Arról már döntés született, hogy az azonnali fizetési rendszert üzemeltető Giro Zrt. június 3-tól 23-ig pilotidőszakot tart, amikor elvben éles rendszerek működnek már. Ám ez sem oldja meg azt a problémát, hogy azok a bankok, amelyek csúszásban vannak, nem tudnak majd tesztelni, tehát a náluk felmerülő problémák továbbra is akadályozhatják a rendszer sikerét.
A projektirányító bizottság jelentése szerint a nagybankok felkészültsége lényegesen jobb a kisbankokénál, az utóbbiaknál egyébként nagyobb a szórás a felkészültségben. Az elmúlt hetekben több nagybank már a másik oldalról jelezte problémáját a rendszerrel kapcsolatban: állításaik szerint nekik, akik készen lesznek határidőre, üzleti veszteséget okozhat, hogy be kell várniuk a többieket. Nemzetgazdasági szinten azonban elsődleges érdek, hogy a rendszer akkor induljon el, amikor a tranzakciók 99 százalékában valóban biztosítani lehet, hogy az átutalás öt másodpercen belül megtörténik, hiszen a rendszer nagyon gyorsan elvesztheti a hónapokon át épített reputációs előnyét. Ezzel összefüggésben jó megoldásnak tűnik, hogy a tárgyalófelek elvetették azt, hogy „féloldalasan” induljon a rendszer: azaz a tranzakció indulásakor az azonnali fizetési rendszerben a szupergyors tranzakció fogadása kötelező legyen, miközben az indítást továbbra is a hagyományos, munkanapokon tíz ciklusban működő bankközi klíringrendszer kezelje. Az öszvér megoldás rontaná az ügyfélélményt, ráadásul egy további fejlesztési kört jelentene a pénzintézeteknek.
Egy esetleges határidő-hosszabbítás arra is lehetőséget teremtene, hogy azokat az új fizetési funkciókat, mint például a fizetési kérelem, szintén szélesebb körben kezdjék el alkalmazni, és arra is mód lehet, hogy a fejlesztéseket végző pénzintézetek megegyezzenek egy közösen használt QR-kódon alapuló átutalást segítő rendszer kiépítésében (ma ugyanis lényegében minden hitelintézet saját megoldást fejleszt, ezért nehéz lehet majd az átjárás).
Darabszám szerint a fizetési forgalom 98 százaléka történhet majd az azonnali fizetési rendszeren keresztül. A Giro által már beüzemelt, dán NETS rendszer másodpercenként 500 tranzakciót tud kezelni. Az áttörés a kötelező jelleg miatt biztosítva van, hiszen például az
eurós fizetésekre bevezetett instant rendszer (nem kötelező jelleggel) már működik, s ezen a SEPA instant rendszeren fut a tranzakciók mintegy 60 százaléka.
n Még neve sincs
A találgatásokat gerjeszti a szakmai és projektvezetés visszafogott kommunikációja. Például a mai napig nem ismerjük a fizetési mód nevét, miközben a világban a sikeres projekteket egyértelműen a név alapján használják – Svédországban ilyen a swish, de gondolhatunk arra is, hogy hazánkban az érintéses bankkártyás fizetést még mindig paypass-fizetésnek hívják a legtöbb helyen a piacra ezt bevezető Mastercard rendszere miatt. | VG
