Etikus befektetések és befektetők sok évszázada jelen vannak a piacokon. A Korán például nem engedi a kamatszedést, a rabszolgatartásba való befektetést sokan kerülték a 18. században az Egyesült Államokban. A modern időkben a hatvanas-hetvenes évek új hullámos törekvései hozták el ezt az irányt az eszközkezelésbe. Az 1990-es évektől kezdve fokozatosan a környezettudatosság felé tolódott az érdeklődés, és a megújuló energiát vagy a fenntartható fejlődést támogató vállalkozások kerültek előtérbe.
A kezdeti buktatók után az évezred fordulójára viszonylag gyorsan kialakult az ESG-szemlélet a tematikus alapok részpiacán. A magyarban a fenntartható kifejezés terjedt el, az ESG az angol environmental, social and governance szavak kezdőbetűiből képzett rövidítés, tehát kicsit mást takar. Olyan társaságokra utal, amelyek több párhuzamos elvárást is figyelembe vesznek: szigorú környezetvédelmi, szociális és vállalatirányítási kritériumokat kell hogy teljesítsenek a „márkanév” elnyerése érdekében.
Fotó: Shutterstock
A piac alapvetően szkeptikusan fogadta ezeket a kezdeményezéseket, mert a szereplők úgy látták, hogy a fenntartható vállalatok kevesebb profitot termelhetnek. Az új technológiai és modern ökológiai megoldások azonban nagy valószínűséggel elmossák ezeket az aggodalmakat. A hozamszint mérése is nagy kérdés, hisz a tőzsdén a számszerűsíthető hozamok a legfontosabbak az összehasonlításhoz. De sokszor kérdezik, vajon milyen prémium számolható fel az ESG-szemlélet megvalósításakor, hogyan mérhető a helyes viselkedés hatása.
A teljes cikk a Világgazdaság pénteki számában olvasható
