Az ügyfeleknek kedvez a lengyel devizahiteleseket érintő ítélet

Az Európai Bíróság tegnapi döntése – amint arra számítani lehetett – a hitelfelvevőknek kedvezett a lengyelországi devizahiteles ügyfelek és a pénzintézetek közötti jogvitában. A döntés értelmében a hitelesek kérhetik a helyi bíróságtól, hogy hiteleiket zlotyra válthassák, de önmagában ez az iránymutatás csak részleges segítséget nyújt nekik.

A lengyel kereskedelmi bankok 2012 előtt jelentős mennyiségű devizahitel-állományt halmoztak fel, hasonlóan a szomszédos országok gyakorlatához. A magyar, lengyel, horvát, román és szlovén bankok szinte egy időben kezdtek el deviza-, főként svájcifrank-alapú hiteleket kínálni, amelyeknek a kamatszintje a hazai pénznemben elérhető hitelek felét sem érte el, és az alacsony összegű havi részletek rendre a hitelfelvevőket bátorították.

A következmények jól ismertek: a 2008-as válság után a jelzáloghitel-piaci kamatok csúcsra futottak a régióban, a térség devizái pedig rendkívüli mértékben leértékelődtek a svájci frankkal szemben. A hosszú távú devizakockázat a mai napig fennáll, mert a jelzáloghitel-piac minimum tízéves futamidővel számol, így a devizamozgásokból származó veszteségek továbbra is a hitelfelvevőket terhelik.

A lengyel helyzet ráadásul különösen rossznak számít a régión belül is, itt a devizán elért veszteség legalább a felvett hitelösszeg duplája. A svájci frank-zloty kurzusa a 2010 előtti 2,0-es szintről 2011-re már a 3,5-es szint környékére került, majd miután a svájci jegybank elengedte a frank árfolyamküszöbének védelmét, 4,3-en is járt. A helyzet mindkét félnek nehéz: a háztartások nehezen tudják kigazdálkodni a részleteket, a bankoknak pedig nincs elegendő fedezetük.

A konfliktusra különböző válaszokat adtak a régió országai. Magyarország, Horvátország és Románia úgy rendelkezett, hogy a hiteleket fix árfolyamon kötelező helyi devizára váltani. Most Lengyelország került sorra, ahol viták, tüntetések és bírósági perek után, 2016-ban a lengyel kormány úgy döntött, nem kényszeríti a pénzügyi szektort a svájcifrank-hitelek leváltására. Ezért állt elő az a helyzet, hogy a zlotyban duplájukra nőtt hitelek felvevői, akiket „Frankowiczé”-nek neveznek, politikai nyomást gyakorolnak, és egyénileg meg csoportokban perlik a bankokat.

Az érintett adósok több csoportot alkotnak. Egy részük 2006 és 2008 között vett fel svájcifrank-indexált hiteleket. További két csoportot alkotnak azok az ügyfelek, akik svájci frankban denominált zlotyhitelt vagy valódi értelemben vett devizahitelt vettek fel. Nehezítő körülmény, hogy nemcsak az átváltás kérdéses, hanem az irányadó kamatláb is: nem egyértelmű, hogy melyik csoport esetében alkalmazandó a svájci Libor vagy a lengyel Wibor az érvényes rátaként.

A lengyel bíróságok ítéletei ezekben a kérdésekben sem egyeztek, ezért a varsói bíróság az Európai Bírósághoz fordult.

Az 586 milliárd dollár méretű lengyel gazdaságot 32 milliárd dollár (127 milliárd zloty) értékű devizahitel terheli, s ez már kisebb érték a 2011-es csúcshoz képest, amikor 198 milliárd zloty volt a kitettség. Összesen mintegy 600 ezer devizahitel-szerződést kötöttek az ügyfelek, a jelenlegi svájcihitel-alapú állomány megközelítőleg 450 ezerre rúg. Csak ebben az évben kétezer bírósági ügyet regisztráltak, ami a már korábban megkezdett kilencezer ügy számát növeli, s a tegnapi döntés után újabb ügyek százai, egyesek szerint akár ezrei érkezhetnek.

Nézzük most a hitelezői oldalt! A lengyel bankszövetség véleménye szerint a negatív hatás elérheti a 60 milliárd zlotyt (15,2 milliárd dollárt), amely a teljes bankszektor éves nyereségének a négyszerese. Idén májusban az Európai Bíróság már közzétett egy nem kötelező érvényű véleményt, amely a hitelezők oldalára állt, azóta a lengyel bankrészvények nagyobb eladói nyomás alá kerültek. Bár a bankok csökkentették svájcifrank-alapú hitelállományukat, és a szabályozók újabb és újabb céltartalékok képzésére kötelezték őket, az árfolyamok három éve nem tudnak magukhoz térni.

Július 1-je óta a három legnagyobb kitettségű pénzintézet, a Getin Noble Bank, a Bank Millennium és az mBank részvényei több mint 40 százalékot zuhantak. A teljes hitelállományból a Getin esetében 24 százalék, a Bank Millenniumnál 22 százalék, az mBanknál pedig 16 százalék a devizahitelek aránya. A két legnagyobb bank, a PKO BP és a Bank Pekao is mintegy 9 százalékot vesztett piaci értékéből. Erre azért is érdemes figyelni, mert a PKO-nál ugyan 11 százalékos az érintettség, de a Bank Pekao portfóliója csupán 2 százalékban tartalmaz mérgező hiteleket. A teljes bankszektort érinti az eladói nyomás, a negyedik legnagyobb szereplő, a Santander Bank Polska annak ellenére esett 15 százalékot, hogy csak 6 százalékos a kitettsége.

A banki részvények mellett a zloty is megszenvedte az eseményeket. A nyár eleje óta 6 százalékot gyengült a svájci frank ellenében, amiben közrejátszhatott az is, hogy a bankok fedezni kezdték magukat a devizakockázat ellen, így készülve egy számukra kedvezőtlen döntésre. A magyar esettől eltérően itt elhúzódó rendezésre lehet számítani, tehát ezért is indokolt a bankok óvatos stratégiája. A lengyel jegybank ezzel párhuzamosan tolerálni tud némi további zlotygyengülést, mivel a gyengébb deviza az exportorientált lengyel gazdaság számára segítség lehet a külső gazdasági lassulás ellen. Sokan a 4,6-es szint eléréséig nem is várnak jegybanki beavatkozást.

A hitelfelvevőknek kedvező európai bírósági döntés, mint említettük, csak részleges segítséget nyújt, hiszen akik nyolc-tíz éve vették fel a hitelt, azoknak a zlotyban elszámolt tartozása az árfolyamváltozás miatt eddig már megduplázódott. A bíróság iránymutatása viszont a hitelek „zlotysítása” mellett arra is lehetőséget nyújt, hogy megtartsák a kedvező kamatot, ami a svájcifrank-hitelek alapja volt, ennek eldöntését viszont visszaadja a lengyel törvényhozásnak. A döntés ezen részének alkalmazása már veszteségeket okozhat a bankoknak, hiszen gyakorlatilag zlotyhiteleket kell majd svájcifrank-kamattal könyvelniük. A lengyel felügyeleti szerv (KNF) a döntés után kiadott nyilatkozatában leszögezte, hogy a bankok tőkeerősek, és fel vannak készülve a negatív hatásokra. Ismereteink szerint egy hosszú pereskedési időszak következik, egyedi bírósági döntésekkel, s mindez évekig is elhúzódhat.

A döntés – a bankok szempontjából nézve a piaci hatásait – kedvezőtlenebb is lehetett volna, hiszen egyelőre nincsen szó fix árfolyamon történő devizaváltásról. Tekintve, hogy mennyit vesztettek értékükből az idén, ez a döntés valószínűleg már be van árazva a részvényárfolyamokba.

A zloty félszázalékos erősödéssel reagált a döntésre. Elképzelhető, hogy a bankok részben zárták a fedezeti pozícióikat, amelyeket egy kedvezőtlenebb döntésre számítva nyitottak. A döntés eddig nem befolyásolta különösebben az árfolyamot, tekintve, hogy elhúzódó perek után történhet az átváltás.

A bírósági határozat minden bizonnyal hatással lesz az október 13-án, jövő vasárnap tartandó általános választásra is. A Jog és Igazságosság párt még a 2015-ös kampányában megígérte, hogy megoldja a kérdést, bár erre vonatkozó javaslatát már 2016-ban vissza kellett vonnia. Mivel közel a választás napja, érdemi politikai reakcióra a mai döntést követően nem számítunk.