Likviditási tényezők vezethetik a dollárt az év végéig

A Federal Reserve (Fed) legutóbbi ülésén 25 bázisponttal 1,50–1,75 százalékra csökkentette az irányadó kamatsávot. A testület idén már harmadszor mérsékelte az irányadó rátát, mostantól azonban valószínűleg szünetet tart a kamatcsökkentési ciklusban, tehát a dollárra ható tényezők közül ez az egy jó eséllyel stabil lesz az év végéig. Ilyen időszakokban más elemek lépnek elő a dollár mozgásának meghatározásában.

Az első és legfontosabb a kamatdifferenciál más országokkal szemben. A fejlett piaci gazdaságok közül Nagy-Britanniában az előrehozott választások előtt nem várható monetáris politikai fejlemény. A fejlődők közül aki tehette, már lazított, az idén zajló ciklusközi amerikai kamatvágási hullámot sok ország használta ki, a kereskedelmi háborúban beállt némi enyhülés miatt ezek a devizák alig vesztettek értékükből az elmúlt időszakban. A jövő kétesélyes: ha valóban sikerül tető alá hozni a tegnap bejelentett amerikai–kínai egyezséget, a feltörekvő piaci devizák megőrizhetik előnyüket, a kereskedelmi háború újabb fellángolása esetén azonban a most be nem árazott különbség gyorsan kiegyenlítődik.

Japán, valamint nagyon kis eséllyel az Európai Unió és Svájc is megengedhet magának még egy lazítást 2019-ben, ezek a lépések azonban nincsenek beárazva. Nagyobb mozgásra, amely a változó kamatkülönbségből adódik, csak akkor számíthatnánk, ha újabb meglepetésszerű monetáris lazítás történne egy fejlett gazdaságban. Elindult azonban az Európai Központi Bank (EKB) új QE programja, amely alacsonyabb alapkamat és többszintű betéti ráta bevezetésével startolt. Az elemzők kifejezetten megosztottak az EKB komplex intézkedéscsomagjának devizapiaci hatásait illetően, s most még nehéz megmondani, hogy az euró-dollár kurzus hogyan reagál az új fejleményre.

A Fed új likviditási programja, amelyben kincstárjegyeket vásárol, a szakértői vélemények szerint szintén nem tekinthető egyelőre piacbefolyásoló flow-nak, mivel az amerikai jegybank tervei szerint a likviditásbővítés endogén marad, és a havi 60 milliárd dolláros vételi erő elméletben nem növeli majd ugyanilyen mértékben a dollárlikviditást. Ez az állítás gyökeresen eltér a korábbi véleménytől, amely a dollár gyengülését vetítette előre, és kis amerikai QE-nek nevezte az intézkedést.

Azt, hogy a két likviditási tényező hogyan hat, még nem tudjuk előre, de egy más témában egységesek az elemzői vélemények. Noha Donald Trump az erős dollárt ellenzi, az ellene indult alkotmányos vádeljárás az elemzők szerint inkább gyengítené az amerikai devizát rövid távon, a beállt bizonytalanság miatt. Az impeachment azonban tisztán politikai folyamat a Nordea elemzői szerint, s egészen addig, amíg valószínűvé nem válik az elnök eltávolítása, nem számít valódi tényezőnek a devizapiacokon. Hasonló a helyzet a most induló választási kampánnyal, amelynek hatásait csak jövőre láthatjuk először.