Konszolidáció és jelentős befektetői étvágy jellemzi a régiós bankpiacokat

Számos régiós bankpiac telített olyan alacsony piaci részesedésű bankokkal, amelyek nem képesek a hatékony méretgazdaságosság fenntartására hosszú távon. A gazdaság várható lassulása nagyobb nyomást helyez majd ezekre a pénzintézetekre, így a tranzakciók növekvő számának köszönhetően a konszolidációs trend felgyorsulni látszik, azaz a Közép- és Kelet-európai banki piacon a tranzakciós aktivitás növekedése várható – derül ki a Deloitte két, most megjelent régiós banki piacokat vizsgáló felméréséből.

Fellendül a régiós banki konszolidáció

A Közép- és Kelet-európai és balti térség bankszektorának teljesítménye továbbra is biztató.

Stabil tőkemegfelelési mutatók jellemezték a 15 ország bankpiacait (átlagosan 20 százalék fölött), míg a nem teljesítő hitelek aránya és mértéke tovább csökkent.

A bankszektor jövedelmezősége számos országban különösen magas, történelmi szintre emelkedett, a sajáttőke-arányos nyereség átlagosan 11 százalék volt és mind a 15 ország bankszektora pozitív eredménnyel zárta a tavalyi évet. Ezen pozitív tendenciákat jelentősen támogatta a stabil – a tényleges növekedés 2018-ben 3,9 százalékos volt –, a javuló munkaerőpiaci körülmények és az intenzív hitelezési tevékenység.

A folyamatos digitális átalakulás mellett a bankszektorban tapasztalható másik meghatározó tendencia a bankpiaci konszolidáció, amelyet az eladási oldalon az alapvető stratégiai fókuszba nem illeszkedő egységek értékesítése irányított; a vételi oldalon pedig az akvizíciók révén a méretgazdaságosság és hatékonyság növelése volt a cél. Számos régiós bankpiacon tapasztalható az alacsony piaci részesedésű bankok magas részaránya, amely megnehezíti a hatékony méretgazdaságosság kiaknázását.

A gazdaság várható lassulása nagyobb nyomást helyez az alacsonyabb hatékonysággal működő bankokra, a tranzakciók növekvő számának köszönhetően a konszolidációs trend felgyorsulni látszik.

Mind az eladói, mind a vevői oldalon megvan a stabil tranzakciós elképzelés és a felvásárlók jelentős pénzügyi tartalékokkal rendelkeznek. A fentiek tükrében a Közép- és Kelet-európai banki piacon további tranzakciós aktivitás növekedés várható.

„Azt tapasztaltuk, hogy mind az eladói, mind a vevői oldalnak megvannak a konkrét elképzelései. A felvásárlók jelentős pénzügyi tartalékokkal rendelkeznek, míg egyes eladók tisztában vannak a jövőbeli piaci korlátaikkal és a méltányos áru tranzakciókra törekednek. A korábbiakban részletezett dinamikák tükrében

a Közép- és Kelet-európai banki fúziós és felvásárlási piacon az elkövetkező időben is stabil tranzakciós aktivitás várható.”

– mondta Bíró Balázs, a Deloitte közép-európai régiójának pénzügyi tanácsadási üzletágának vezető partnere

Változatos nem teljesítő hitelpiacok a KKE régióban

A nem teljesítő eszközök csökkenő tendenciája tovább folytatódott a közép-kelet-európai régió szinte minden országában. A stabil makrogazdasági környezet, a szabályozói és politikai figyelem, valamint a bankok kockázatcsökkentési törekvése együttesen járulnak hozzá az NPL állományok csökkenéséhez.

Jelentős tranzakciós aktivitás jellemezte a régiós nem teljesítő hitelpiacokat 2018-ban és 2019-ben, a még mindig erős befektetői étvágynak köszönhetően.

Továbbra is a befektetők azon csoportja volt aktív a régióban, melyek kiépítették követeléskezelői infrastruktúrájukat és rendelkeznek követeléskezelői tapasztalattal a régióban. A nem teljesítő hitelek csökkenéséhez a „hagyaték” NPL állományok fokozatos leépítése mellett hozzájárul az is, hogy csökken az újonnan képződő nem teljesítő hitelek állománya, valamint a fokozott befektetői érdeklődés a megnövekedett hozamelvárások következtében.

A 2017. évi mérsékelt tranzakciós aktivitást követően, 2018-ban – nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján – a lezárt hitelportfólió tranzakciók nominális értéke megközelítette a 6 milliárd eurót.

Lengyelország, Magyarország és Románia mindegyikében jelentős, 1 milliárd eurót meghaladó értékben cseréltek gazdát NPL portfóliók 2018-ban.

Az eladói oldalt tekintve kedvezően alakult a portfóliók árazása, alapvetően a befektetők alacsonyabb hozamvárakozásainak és a rendelkezésre álló olcsó forrásnak köszönhetően. A portfóliók árazását tovább növelte a szűkülő kínálat következtében jelentkező verseny a keresleti oldalon.