Költségnyomás alatt a kisbankok

A mérlegadatok szerint egyre nagyobb mértékben válik el egymástól a hazai nagy- és kisbankok hatékonysága, idővel akár nagyobb konszolidációs hullámra is számíthatunk. Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke számos alkalommal jelezte, hogy szerinte a magyar bankpiac méretéhez képest túl sok pénzintézet működik, holott az igényeket öt nagy univerzális bank és számos (de a jelenleginél kevesebb) niche-szereplő bőven ki tudná elégíteni.

Hasonló konklúzió vonható le a Deloitte tavaly év végén publikált régiós jelentéséből, amely szerint a kelet-közép-európai régión belül – Ukrajna és Horvátország mellett – Magyarországon a legelaprózódottabb a bankpiac. A tanácsadó cég 2018-as adatokon alapuló felmérése szerint a negyven hazai hitelintézet 62,5 százalékának, azaz 25 banknak 1 százalékos részesedése sincs a piacon, s csak ötnek van

5 százalék feletti piaci súlya. A visegrádi országok közül Lengyelországban 43,3, Csehországban 34,8 az 1 százalék alatti súlyú bankok aránya, Szlovákiában pedig a pénzintézetek harmada van ebben csoportban.

A szétaprózódottságot ennél is plasztikusabban mutatja, hogy csak Ukrajnában működött a negyven magyarországi banknál több (76) 2018-ban, a hazainál magasabb, kétharmados kisbankarányt felmutató Horvátországban csak 24 pénzintézet működik, Szlovákiában pedig csak 12.

Persze Magyarországon a takarékszövetkezeti integrációval számottevő konszolidáció zajlik (a Takarékbankba a takarékok mellett banki jogosítványokkal rendelkező intézmények is beolvadtak), és a Budapest Bank privatizációjáról kiszivárgó hírek is azt erősítik meg, hogy újabb fúzió előtt állunk – igaz, ez utóbbi nem az 1 százalék alatti szegmensben okoz majd változást.

A Deloitte szakemberei szerint az európai bankházaknak el kell gondolkodniuk azon, hogy az egyre tetemesebb költségekkel járó szabályozói megfelelés kapcsán érdemes-e közép- és hosszú távon fenntartaniuk a leánybankjaikat ott, ahol a piaci részesedésük nem éri el az 5 százalékot. Ám ez egyelőre nem égető kérdés, főleg azért nem, mert ezekben az országokban bővíthető leginkább az üzlet a GDP-arányosan felvett hitel még Csehországban is csak 30 százalék körül van, miközben Magyarországon még a 20 százalékos arány is csak cél. Emellett sok banknak továbbra is presztízsszempont, hogy több piacon legyen jelen.

A másik vélekedést, amely szerint a régiónk szállítja a legjobb megtérülést, már árnyalják a jegybanki statisztikák: bár az MNB adatai szerint 2019 első kilenc hónapját követően a bankrendszer tőkearányos megtérülése (RoE) 13,9 százalék volt, ám ez döntően a nagybankoknak volt köszönhető, amelyeknek 15,7 százalékos volt a mutatójuk. E szint alatt súlyos problémákat jelez, hogy a közepes és a kisbankok nyeresége tőkearányosan folyamatosan romlik: 2017 hasonló időszakához képest a közepes bankházak esetében a 4,9 százalék a jövedelmezőség megfeleződését jelzi, míg a kisbankoknál a 6,3 százalékos szint 22 százalékos visszaesés. Ráadásul e két kategóriában lényegében elérhetetlennek látszik a fenntartható működéshez az MNB szerint szükséges 10 százalékos megtérülés.

Azt, hogy a jövő sem kecsegtet sok jóval, mindennél jobban mutatja, hogy a kis- és közepes bankok bevétellel arányos költségmutatója számottevően rosszabb, mint a nagyoké: miközben az utóbbiak a bevételeiknek már kevesebb mint 62 százalékát fizetik a költségeik fedezésére, addig a közepes bankok mutatója a 2016-os 58,2 százalékról 75,2 százalékra romlott, a kisbankoké pedig 73 százalék körül áll. Miután az uniós és a hazai szabályozás, no meg a digitalizációs kihívások miatt további drága fejlesztésekre kényszerülnek a bankok, a költségszintek érdemi csökkenésére kevés az esély.